Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Kutatók szerint, ha a gyümölcshullások okait ismerjük, azokat mesterséges beavatkozásokkal a termesztők éppen úgy befolyásolhatják, mint a virágok keletkezését. Gyakorlatból ismert tény, hogy nem minden virágból lesz gyümölcs. Lehullhatnak a virágok, elvirágzás után a különböző fejlettségi állapotú gyümölcskezdeményezések, a félig kifejlődött vagy érés előtt álló gyümölcsök.
Megfigyelések szerint a gyümölcshullásoknak is vannak időszakai. Az első hullás közvetlenül a virágzás után egy-két héten belül jelentkezik. A második az almánál és a körténél az elvirágzás után kb. négy hét múlva. A csonthéjas gyümölcsösöknél három hullási időszakot állapíthatunk meg. A gazdák a harmadik hullási időszakot „gyümölcstisztulásnak“ szokták nevezni. Ezek a hullások a gyümölcsöknél éppen olyan folyamatok, mint az őszi lombhullás. A gyümölcstisztulás időszaka a gyümölcstermést illetően igen kritikus, mert a tápláltsági állapottól függően maradnak meg, vagy hullanak le az egyes gyümölcsök.
A gyümölcsök hullásának oka lehet a hiányos tápanyagellátás és a hiányos termékenyülés. Az első hullási időszak alatt általában a nem termékenyült virágok hullanak le. A gyengén vagy hiányosan termékenyült gyümölcskezdemények a gyümölcstisztulásig a fán maradnak, majd később lehullanak.
Megfigyelések szerint a vastagabb ágakon levő gyümölcsök jobban vészelik át a gyümölcshullás idejét, mint a vékonyabb ágakon levők. Száraz tavaszi időjárás esetén is erősebb a gyümölcshullás, mint mérsékelten nedves időjáráskor. Ennek oka abban keresendő, hogy a levelek gyakran gyümölcsök elől vonják el a vizet. A gyümölcshullás kisebb az erősebb termőrészeken is. Ezért arra kell törekednünk, hogy a termőrészeket metszéssel erősítsük, mert ezzel a gyümölcskötődést is jelentősen javíthatjuk.
A tápanyagok közül a nitrogén befolyásolja legnagyobb mértékben a gyümölcskötődést. A tapasztalat az, hogy nitrogénszegény talajon a virágzás előtti nitrogéntrágyázás növelte a gyümölcskezdemények számát. Ez azzal magyarázható, hogy a gyümölcskezdemények fejlődésének elején azok a magvak indulnak erős fejlődésnek, amelyek a gyümölcskezdemény tömegéhez viszonyítva jelentős nagyságúak. Ezért magas nitrogénszükséglet áll elő, amit még a hajtás fejlődéséhez szükséges nitrogén is fokoz. A tavaszi nitrogénműtrágyázás mennyiségére azonban ügyelnünk kell, mert csökkentheti a virágrügyek számát és az időszakos termésre való hajlandóságot fokozhatja.
Gyümölcstisztulás után a gyümölcs továbbfejlődésében igen nagy szerepe van a víznek. Hiányos vízellátás esetén a levelek a gyümölcstől elvonják a vizet, és ezért a júniusi gyümölcshulláson kívül – a vízhiány következtében is – lehullhat a gyümölcs. Száraz vidékek könnyű – homokos – talaján gyakori ez az eset. Szakszerű öntözéssel segíthetünk a bajon.
Az elemi csapások közül a fagy, a jégverés, az erős szelek is gyakran okoznak károkat. Ily módon elpusztulhatnak a gyümölcskezdemények, a virágok, a fejlődő és az érő gyümölcs. A rovarok és a gombák kártétele miatt bekövetkezett hullás a gyümölcstermesztés sikerét ugyancsak érzékenyen érinti.
Az érett gyümölcsök lehullását a termesztő nem szokta bevárni. Ismert jelenség, hogy minden gyümölcs, ha megérik, önmagától lehull, vagy a fán szárad, és csak az őszi lombhullással egyidőben válik arról le. A leválás gyümölcsfajok szerint különböző. Az alma, körte, birs, naspolya, berkenye gyümölcskocsánnyal együtt válik el az ágrésztől, de a cseresznye és a meggy rendszerint mint „aszalódott“ gyümölcs, csak ősszel, a lombhullással egyidőben. A szilva, a barack és a kajszi gyümölcse a kocsánytól válik le érett állapotban. A diónál, mandulánál és gesztenyénél a húsos burok felnyílik és abból először a tulajdonképpeni gyümölcs, a magvak hullanak ki. A burok lehullása csak ezután következik. A dió és a mandula néha a húsos burokkal együtt hullik le. A mogyoró kihull a burkából, vagy az egész terméscsoport leválik. A köszméte kocsányostul válik le a hajtásról. A ribiszke bogyói a bokron aszalódnak és a lombhullással a fürttel egy időben hullnak le. Az eperfa gyümölcse kocsányostul válik le hajtásról, valamint a füge gyümölcse is. (sz)
