Orchideák a lakásban

Az orchideafélék (Orchideaceae) a növényvilág legnagyobb fajszámú családja. A fajok száma kb. 30 000. A család kozmopolita, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag az egész Földön elterjedt, kivéve az állandó jeges területeket. A Kárpát-medencében ötven faja fellelhető, több alfajjal, és kb. 100 féle hibriddel. Az itt élő orchideák talajlakók és védettek. Mivel az orchideafajok, de nemcsak a fajok, hanem a nemzetségek is könnyen kereszteződnek egymás közt, emiatt a hibridek száma ma már meghaladja a 150 ezret. Ez a nagy faj-, fajta- és hibridgazdagság arra utalhat, hogy lakásunkban nagy orchideagyűjteményt tudunk összehozni. Sajnos ez nem így van, mivel a legtöbb növény különleges termesztésmódot, bánásmódot igényel.

A különösebb nehézségek nélkül szobában nevelhető orchideákat három nagy csoportba oszthatjuk:

1. különleges berendezés nélkül, szobában, ablakpárkányon tartható növények, amelyeket kellő gondozással tűrhetően tarthatunk;
2. nyáron a kertben vagy az erkélyen, esetleg nyitott szobaablakban elhelyezhető, télen (kielégítő páraviszonyok között) hűvös helyiségben, télikertben, verandán, konyhaablakban, vagy hasonló helyen tartható csoport;
3. nagy páratartalmat, zárt teret, vagyis alkalmas berendezést igénylő növények, amelyek pl. fűthető, elkülönített ablaktérben, ablakkertben, növényvitrinben, szoba-üvegházban, esetleg egy lakáshoz épített kis növényházban tarthatók.

Mielőtt orchideatermesztésbe kezdenénk, mérjük föl lehetőségeinket, és csak olyan növényekkel próbálkozzunk, amelyek az adott körülmények között életben maradnak, fejlődnek és virágoznak. Ebben a cikkben az első csoportba tartozó növényekkel fogunk foglalkozni.

Az üzletek polcain leggyakrabban a lepkeorchideákkal (latinul Phalaenop-sis) találkozunk. Az ebbe a csoportba tartozó fajták a legalkalmasabbak a kezdő orchideabarátok számára, kitűnő dísznövények, jól érzik magukat központi fűtéses lakásokban is, ha megfelelően gondozzuk őket. Ezek az orchideák hosszú száron hozzák virágjaikat, amelyek színükben igencsak változatosak lehetnek. Vásárláskor azonban ne csak a virág színeit vegyük figyelembe, hanem az egész növény egészségi állapotát is. Leveleik legyenek élénk zöldek, fényesek, sérülésmentesek, kórokozóktól és kártevőktől mentesek. Gyökereiknek és hajtásaiknak zöldeknek és ezüstöseknek kell lenniük. Vásárlás után növényeinket azonnal vigyük haza, ne tegyük ki őket közvetlen napfénynek, télen a hidegnek, nyáron a nagy melegnek.

A lepkeorchidea melegben növekszik, és legalább 15 °C hőmérsékletre van szüksége télen is. Nyáron a 28 °C fokot is jól elviseli. Az optimális hőmérséklet 20–22 °C. Már említettük, hogy ezek az orchideák jól érzik magukat a központi fűtéses lakásokban is, de gondoskodnunk kell a megfelelő fényviszonyokról és a tápanyagellátásukról. Növényeinket hetente néhányszor öntözzük. Az öntözést a reggeli órákban végezzük, mert így biztosítjuk számukra a megfelelő párologtatást. Bár szereti a vizet, a pangó vizet és a túlzottan nedves közeget nem tűri. Gyökerei ilyen körülmények között rohadnak, és a növény elpusztul. Télen 10–12 naponta öntözzünk. Öntözéshez használjunk lehetőleg esővizet vagy szénsavmentes ásványvizet. Kedveli a fényt, de a közvetlen napot nem tűri, ilyen helyen könnyen kiég. Vegetációs időszakban jól tűri az árnyékot is.

Fontos teendő a rendszeres tápanyag-utánpótlás. Erre a célra vásároljunk orchideák részére gyártott speciális tápoldatot. Minden esetben tartsuk be a használati utasításokat, mert csak ez garantálja a tápanyag helyes felhasználását.

A Phalaenopsis orchideákat általában 12 cm-es, átlátszó virágcserépben hozzák forgalomba. Egy növény számára ez ideális méret. Ebben a virágcserépben orchideánkat otthon 12–18 hónapig tovább nevelhetjük. A többi szobanövényhez hasonlóan az orchideákat is 2-3 évente érdemes átültetni. Az átültetésre hamarabb is sor kerülhet, ha az orchidea kinőtte a cserepét, vagy a gyökerek teljesen behálózták az ültetőközeget. Az átültetésre tavasztól nyár végéig van lehetőségünk. A lepkeorchideák átültetésének legideálisabb ideje májusban van.

Az átültetéskor először is vágjuk le az elszáradt virágszárakat a levelek magasságában. Az új hajtásokat óvjuk a sérüléstől. Majd a növényt emeljük ki a cserépből. A léggyökerekről és a levelek közül távolítsuk el az ültetőközeg maradványait. A sérült vagy száraz részeket vágjuk le egy éles és steril metszőollóval. Az új cserép egy mérettel legyen nagyobb az eredetinél. Az átültetéshez szerezzünk be orchideaföldet, azaz speciális fakéregből álló közeget. A cserepek aljára tegyünk agyaggolyókat, ez megóvja a gyökereket a kiszáradástól. Ezután magát az orchideát helyezzük vissza az új cserépbe, majd szórjuk a léggyökerekre az ültetőközeget. Ezzel egy időben óvatosan rázzuk a cserepet, hogy a fakéregből mindenhová jusson. A támasztékot is tegyük vissza a cserépbe még az ültetőközeg rászórása előtt. Az nem baj, ha a zöld gyökerek kilógnak a cserépből. Ezeket csak elszáradásuk után távolítsuk el. Az átültetés után a növény leveleit és léggyökereit naponta egyszer kézi permetezővel öntözzük.

Elvirágzás után növényeinket vágjuk vissza. Ezzel az eljárással másod-virágzásra serkentjük orchideáinkat. A második virágzásnál a virágok ugyan valamivel kisebbek lesznek, de ugyanolyan szépek maradnak. A szárakat ne vágjuk teljesen vissza. A száron hagyjunk három nóduszt – szárcsomót. A visszavágással várjunk az elvirágzást követően 1-2 hetet.

A legismertebb Phalaenopsis fajok és származékaik:

Phalaenopsis amabilis – Indonéziából származik a nedves erdőkben, magas fák koronájában él, a kb. 30–70 cm hosszú száron, 6–15 hófehér, 5–10 cm átmérőjű virág fejlődik, ismertebb fajtái: Doris, Doris Malibu, Grace Palm, Elinor Shaffer, Sonja.

Phalaenopsis lueddemanniana – Hazája Indonézia, egy-egy száron csak 3–5 virágot hoz, átmérőjük 3-4 cm, sárgás szirmuk vörösesen pettyezettek, szobában könnyen tartható, ezért a hibridek előállításában van nagy szerepe.

Phalaenopsis sanderiana – A Fülöp-szigetek déli sarkán, kis területen honos, nyáron virágzó, lilás rózsaszínű faj. Színben és alakban nagyon változatos.

Phalaenopsis schilleriana – Jáva szigetének északi részén honos. Egyetlen magas fán tanyázik, a tengerszint felett átlag 400–1000 m magas hegyoldalakon. Szobai tartásra csak hibridjei alkalmasak.

Phalaenopsis stuartiana – A Fülöp-szigetek déli részén honos. Igen magas fákon él. Meleg- és páraigényes. A virág alsó harmada barnásvörös foltos, és az ajakon vörösesbarna pettyek láthatók. A modern hibridek egyik szülőpárja.

Phalaenopsis cornu-cervi – Az összes indonéz szigeteken előfordul. A fokozatosan nyíló virágok tartósak, sárgászöld alapszínnel, vörösesbarnán pettyezettek, csíkosak.

Phalaenopsis violacea – Szumátrán és Borneón honos, virága 8–10 cm-es, a zöldes fehér szirmok töve ibolyásvörös.

Phalaenopsis mannii – Asszamban honos, a virágszáron 3–5 virág nyílik, amelyek sárgák, barnás csíkokkal, pettyekkel díszítettek.

A kereskedelemben kapható fajták az itt felsorolt fajok hibridjei, de nemesítésükbe bevontak más nemzetségbeli fajokat is, mint pl. a Vanda, a Doritisz, stb. fajokat.

Kép és szöveg: Farsang István