Az uborka sikeres növényvédelmét annak termesztési módja jelentős mértékben befolyásolja. A legnagyobb veszélynek a hagyományos szabadföldi sík művelésű állomány van kitéve, kedvezőbb helyzetben van, aki ikersoros, támrendszeres művelésmódban termeszti a növényt. A zárt termesztő berendezésekben intenzíven termesztett uborka védelmét komplex módon a talajfertőtlenítéstől kezdve az állati rovarkártevők elleni védelmen át a gomba- és egyéb vírusos fertőzésekig kell megoldani.
A szabadföldi termesztésben az uborka egyik legveszedelmesebb és leggyakoribb betegsége a peronoszpóra és a lisztharmat. Ellenük elsősorban megelőzéssel lehet és kell védekezni. A peronoszpóra először az idősebb leveleken, az erek által határolt szögletes sárga foltok formájában jelentkezik, később az egész levél elszárad. A levél fonákján lilás szürke penészgyep képződik. Amint a kezdeti tünetek megjelentek és a levélfelületen 5%-nál nagyobb területen érzékelhetők, általában már megkésett a vegyszeres beavatkozás, a fertőzés továbbterjedését már alig lehet megakadályozni.
Szabadföldön az első tünetek júniusban jelentkezhetnek. A fertőzésre a növény főleg a virágzáskor a legfogékonyabb, ezért már június elején érdemes elindítani a megelőző védekezést, például a kontakt vagy a felszívódó hatású gombaölő szerek alkalmazásával. A kezeléseket a virágzás kezdetéig 8–10 naponként meg kell ismételni. Ezután még 8–12 napos időközönként 2–3 alkalommal végzett kezelés ajánlott.
A lisztharmat megjelenésére a nyár közepétől lehet számítani. A fertőzés főleg száraz, meleg időjárás esetén jelent veszélyt a fogékony fajtákra. A tünetek jelentkezésekor szintén fungicidek (Topas 100 vagy Thiovit Jet) kijuttatását javasolják a szakemberek. (sz)