Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) Amerikából származik, Európában, Svájcban a ’80-as évek elején jelent meg először. Tápnövénye elsősorban a dió, amelynek termésburkát károsítja és erős fertőzés esetén akár 50%-os kártételt is okozhat a dióültetvényeinkben.
A dióburok-fúrólégy imágói meglehetősen hosszú életűek, átlagban 25-30, de akár 40 napig is élhetnek. Rajzásuk július elejétől szeptember közepéig tart, ez alatt folyamatos a tojásrakás. Az első stádiumú lárvák augusztus elején jelennek meg. A nőstények a megtermékenyítést követően tojásaikat a dió zöld burkába süllyesztik. Egy nőstény pár száz petét rak. A tojásokból 5-7 nap alatt kelnek ki a kis nyüvek. Egy dióburokban egyidejűleg több nyű is növekedhet. Kirágják magukat a dió burkából, leesnek a földre, sekélyen beássák magukat a talajba és bebábozódnak. A talajban ez a báb alak telel át.
A nyugati dióburok-fúrólégy kártétele a még zöld színű termésburkon jól látható. A termés felületén kezdetben apró, tojásrakáshoz készített szúrásnyomok figyelhetők meg. A termésburok a benne fejlődő lárvák táplálkozása nyomán megbarnul, megfeketedik, nehezen távolítható el. A fertőzött termés általában idő előtt lehull a fáról, valamint a termésburok rátapad a dió kemény héjára, majd elszíneződik, megpenészedik, így a termés fogyasztásra alkalmatlanná válik. A dió mérete csökken, a dióbél ráncosodik. Az elszíneződés és a dióburok felpuhulása az egész felületre kiterjedhet vagy akár a dió csonthéján is nyomot hagyhat, sötét foltok formájában.
A kártevő egyedeinek előrejelzésére, nyomon követésére a szakemberek a sárga ragacsos csapda használatát javasolják. A rovar gyors terjedését, szaporodását elősegíti, hogy diófák szórványosan közterületeken, házi kertekben is vannak. Az eddigi európai példák szerint, a faj tömeges szaporodása egyelőre nem annyira az ültetvényeken, hanem inkább a szórványos, pl. a közterületeken levő fákon alakult ki.
Terjedésének megakadályozása érdekében nagyon fontos, hogy a lárva ne kerüljön a talajba. Ez megakadályozható például a talaj takarásával (fólia, agroszövet, mulcs), továbbá a lehullott zöld burokban lévő terméskezdemények és burokmaradványok megsemmisítésével, elégetésével.
A károsító természetes ellenségei egyelőre nem ismertek. Magyarországon pl. a Nébih által kiadott szükséghelyzeti eseti engedély lehetővé teszi a kémiai védekezést az alábbi hatóanyag tartalmú készítményekkel: zeta-cipermetrin – Karate Zeon 5 CS, tiakloprid – Calypso 480 SC, acetamiprid – Mospilan 20 SG. Alkalmazásuk jelentősen gyérítheti a kártevők egyedszámát, de nem biztosít teljes védelmet a rajzás egyenetlensége miatt. Problémát jelent, hogy a diófák méretéhez igazodva speciális permetezőgép szükséges a hatékony kezelések elvégzéséhez. (Forrás: nébih-sz)
A dióburok fúrólégy elleni védekezés lehetőségei egyelőre korlátozottak, a vegyszeres kezelések a diófák magassága miatt nem nyújtanak megbízható védelmet. Lapunk tavalyi júliusi számában összefoglaltuk a biológiai védekezés lehetőségeit is. Lényeges, hogy a kártevők elleni fellépés sikere csak összehangolt agrotechnikai, biológiai és vegyszeres módszerek közös alkalmazásával érhető el. A védekezés első lépése a csapdázás, amellyel a kártevők létszámát lehet csökkenteni. Sárga színű ragasztós lapokon a legyek befoghatók, a csapda hatékonyságát a feromon csalogatók tovább növelik. A csapdát július közepén kell a fa déli oldalára kihelyezni. Ha a ragadós felület megtelt kb. 6 hét elteltével cserélni kell. A csapdákat szeptember végéig vagy a dió betakarításáig a fákon lehet hagyni. A dióburokból kikerült lárva a földre esik, sekélyen a talaj felső rétegében marad, később báb alakban itt telel. Itt van a védelem legolcsóbb és egyben a leghatásosabb beavatkozási pontja, nevezetesen a fa alatti talajfelület lefedése, amivel a lehullott imágókat összegyűjthetjük és megsemmisíthetjük.. További lehetséges védelem ebben az időszakban (augusztus első hetében és szeptember első hetében) a talaj permetezése a BORA elnevezésű biológiai készítménnyel. A termék egy gombát tartalmaz , amely elpusztítja a talajban a lárvákat. A vegyszeres, rovarirtó szerrel való permetezés hatékonysága a már említett okok miatt korlátozott, de a biológiai készítmények közül egy további szer, a Combi-protec nevű csalétek alkalmazásával a permetezések hatékonysága is jelentősen megnövelhető. A védekezést a rajzási szakasz elején, a maximális csapdás befogás után kell kezdeni, majd meg kell ismételni. A Combi-protec csali, amelybe belekeverjük a vegyszert, és rászórjuk a levelek felületére (ebben az esetben az alsó levelekre, a fa 2/3-ig elég). A Combi-protec vonzza legyeket ezekre a pontokra, amelyeket aktívan felkeresnek, és itt elpusztulnak. Így nem kell permetezni az egész lombozatot (nem is tudjuk), nem kell mérgeket fogyasztanunk. Ez a módszer megbízhatóan növeli a piretroidok vagy pl. a Spintor hatását, akár 30-50% -kal is sikeresebb lehet, mint a sima permetezés. Ily módon legyőzzük a diófák hatalmas hátrányát, mivel a dió 10-15 m magasságot is érhet, míg kézi permetezőgéppel 2-3 m magasságra, motoros gépel esetleg 3–6 m magasra juttatható ki bármi. Ez a csalirendszer biztosítja számunkra a hatékonyságot abban a magasságban, ahol még be tudjuk permetezni fáinkat. Nem elhanyagolható lépés a fertőzött gyümölcsök összegyűjtése és elégetése, de ezt nem a dióburoklégy miatt, hanem a lehetséges bakteriális fertőzés terjedése ellen kell megtenni. (tam-sz)
