Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A kiskacsákat tyúk- vagy pulykakotlóval, illetve mesterségesen nevelhetjük fel. A kiskacsák nevelése sokkal könnyebb, mint a naposcsibéké, mert élelmesebbek, a betegségek iránt kevésbé fogékonyak. A kiskacsák a meleg iránt sem olyan érzékenyek, csupán a száraz alomanyagról kell gondoskodnunk. Ez azonban nem könnyű feladat, mert az itató edényből állandóan kifröcskölik a vizet. A kiskacsák 3 hetes korukig vízfürdőt nem igényelnek, és nem is célszerű őket vízre engedni.
A kiskacsákat pépes ételekkel etetjük. A keverékbe az első héten főtt tojást adunk, 10 kiskacsára számíthatunk egy tojást. A második héttől kezdve minél több apróra szecskázott zöldeleséget keverünk a darák közé. A keveréket fölözött tejjel nedvesíthetjük. Kívánatos a kacsákat naponta legalább 5-6-szor etetni. Ezt fokozatosan csökkentjük, majd a 12 hetes kor után a napi 3-szori etetés is elegendő lesz. Általában ugyanazt a keveréket adjuk, mint a kiscsibéknek. A fehérjedús takarmányok etetését igen meghálálják, mert így gyorsan fognak felnőni. A keveréket mindig frissítsük fel zöldtakarmánnyal (saláta, csalán, napraforgólevél).
A kacsa az elhelyezésre nem igényes. Egyedül a száraz alom az, amit megkíván. Az év nagy részét szükségólakban is eltölti. Ennek megfelelően a kacsa elhelyezése nem jelent annyi gondot, mint a tyúkféléké. Az ólban négyzetméterenként 3-4 kacsát számítunk. Az ól belső berendezése szintén nem drága, mert ülőrudak nincsenek és csapófészek sem szükséges. Kevés számú tenyészkacsa a tyúkokkal együtt elhelyezhető. Igen jól beválik, ha az ólban a trágyadeszka alatt készítjük el a kacsák tartózkodási helyét, amelyet dróthálóval kerítünk el. Itt jó száraz helyet készíthetünk, s a tojástermelést is ellenőrizni tudjuk. Újabb megfigyelések szerint a kacsatartáshoz vízikifutó nem szükséges, állandó ivóvízről viszont gondoskodni kell.
(haszonállattartás)
