Esélyek és veszélyek

A hazai zöldség- és gyümölcstermesztés esélyeit taglaló cikksorozatunk első részére reagálva az új esztendő első napjaiban meglehetősen indulatosan kommentálva értékelte a hazai ágazat és a saját helyzetét egyik olvasónk, aki nem mellesleg aktív zöldségtermesztő is. A tervek, elképzelések és lehetőségek közötti ábrándozás helyett véleménye szerint egyelőre inkább arra lenne szükség, hogy valaki(k) megmondják, hogyan értékesíthetné a hónapok óta „nyakán maradt” burgonyát vagy a többi kitermelt zöldséget. Elmondása szerint az utóbbi húsz évben vajmi keveset változott a zöldségágazat helyzete, s a hangzatos ígéretek ellenére még mindig nem tud egyenrangú versenytársa lenni a környező és a távolabbi nyugati országokból beáramló erősen támogatott zöldségdömping áradatának. Sem árban, sem pedig volumenben.

Kétségtelen, hogy a szerkezetváltási gondokat maga előtt görgető ágazatban mára eljutottak oda, hogy a szereplők zöme belátja, nem csak az alacsonyabb dotációk és az üzletláncok megkülönböztető politikája juttatta ebek harmincadjára a termelők egy részét (bár kétségtelenül vannak még mindig, akik csak ezzel érvelnek), de önbecsapás lenne, ha továbbra is azzal áltatnák magukat, hogy a támogatások radikális emelésével egy csapásra megoldódnának a gondok. Ez azt sugallná, hogy magasabb támogatással akár szárnyalhatna is az ágazat, miközben az adatok azt mutatják, hogy ha valamilyen csoda folytán a hazai zöldségágazat számára megnyílna a lehetőség, hogy teljes egészében maga elégítse ki a szlovákiai fogyasztói piac igényeit, a jelenlegi állapotában ennek a felét sem tudná teljesíteni. Ma már azt is ki lehet mondani, hogy nem a támogatások nagyságával, hanem azok elosztásával és felhasználásával volt/van baj. S ez nem a termelők, hanem a mindenkori ágazatvezetés lelkén is szárad.

Ezért a most készülő stratégiai terv kidolgozóinak szélesebb összefüggésekben gondolkodva kell úgy meghatározni az agrárágazat fejlődési irányát, hogy az ne csak a hangzatos koncepciók és ígéretek szintjén jósolja meg a Kánaánt, hanem reális esélyeket kínáljon mindenkinek, aki a nehézségek és veszélyek ellenére továbbra is a mezőgazdaságban, ebben a nehéz és emberpróbáló munkát igénylő ágazatban keresi és találja meg a számítását.

Szilvássy László