Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A méhek és a méhészkedés kapcsán az átlagembernek általában a méz jut az eszébe. Pedig a propolisz is legalább olyan értékes és fontos méhtermék, mint a méz. A méhek ragasztóként és fertőtlenítőként használják, gátolva a káros mikroorganizmusok terjedését a kaptárban. A propoliszt a gyógyászatban évszázadok óta alkalmazzák, de állítólag Stradivari lakkreceptje is tartalmazta ezt a titokzatos anyagot.
Lehet a méhcsalád erős, a kaptár száraz, a keretek telve élelemmel, a család mindaddig nem érzi magát biztonságban, amíg a kereteken, a kaptár falán, a repedésekben nincs elegendő sárgás-barnás színű, gyanta illatú növedék. Ez az anyag a propolisz, amely egyrészt kiváló ragasztó – olyan erős, hogy a keretek vándorláskor se mozdulnak el –, másrészt fertőtlenítő – összetételének köszönhetően gátolja a mikróbák terjedését a sejtekben, a kaptárban. A méhek propolisszal vonják be a kaptárba behatoló kéretlen vendégek testét is, miután méreggel leölték, így a tetem – legyen az gyík, egér, cickány vagy pillangó – a kaptárban marad ugyan, mégse indul bomlásnak.
Az emberiség már Arisztotelész óta szerette volna megfejteni a propolisz ’titkát’. Sejtette, hogy a ragadós, gyanta illatú anyagot a méhek a fák rügyeiből, hajtásaiból, levélnyeleiből nyerik, de áttörést a kutatásban csak a 20. század hozott, amikor Szergej Popravko kromatográfiai vizsgálatoknak vetette alá a Szovjetunió különböző részein gyűjtött propoliszmintákat. Így sikerült azonosítania a leggyakoribb propolisztípusokat és azok összetevőit. Popravko 1976-ban még 33 összetevőt emleget, Ghisalberti 1979-ben 34-et, egy évvel később Čižmárik már több mint 60 összetevőről ír. A kutatásokból kiderült: a propolisz fő forrása a fekete nyárfa, nyírfa, égerfa, vadgesztenye, a tűlevelűek közül a fenyő, lucfenyő, a gyümölcsfák közül a szilva és a cseresznye. A gyantát és a növényi nedveket a méhek gyűjtik majd átalakítják. Popravko megfigyelte, hogy a propolisz gyűjtésével a családon belül csak nagyon kevés méh foglakozik. A mézelő méhek védőanyagai c. könyvében azt írja: Egy méh naponta mintegy 10 mg propoliszt hoz, miközben a kaptárban egy szezonban ritkán halmozódik fel belőle több mint 50 gramm. Ezt a mennyiséget egy-két tucat méh gyűjti be, míg a többiek nektárt, virágport hordanak. Ugyanakkor a méhész képes észszerű határig serkenteni a családot fokozott propoliszhordásra. Azzal, hogy elveszi tőle a begyűjtött propoliszt, az egészséges méhcsalád – az egyensúly helyreállítása érdekében – gyorsan pótolja azt.
A propoliszt a népi gyógyászatban már az ókortól alkalmazták. Azonban a tudósoknak először csak 1960-ban sikerült igazolniuk, hogy a propolisz ténylegesen gátolja a mikroorganizmusok terjedését. (A francia Bartier és Lavie a Bacillus subtilis, a Proteus vulgaris és a Bacillus alvei törzseknél ért el kiváló, a Escherichia colinál gyengébb eredményt. A későbbiekben folytak kutatások más törzsekkel is.) MUDr. Ivan Dobrovoda a Méhtermékek és az egészség c. könyvben a propoliszról azt írja: gátolja egyes baktériumok, vírusok, gombák szaporodását, fokozza a sebgyógyulást, használható helyi érzéstelenítőként például a fogászatban, fogsebészetben, alkalmazása különösen ajánlott a vírusos és bakteriális eredetű felső és alsó légúti megbetegedések esetén. Jiří Bodlák már prosztatagyulladásra is ajánlja tinktúra formában. Egy tavaly közzétett japán klinikai tanulmány pedig igazolta: a propolisz rendszeres alkalmazásával jelentősen javultak a kutatásba bevont idősek kognitív képességei, így a memória, az információ feldolgozás, a komplex figyelem vagy a koncentráló képesség (https://www.hindawi.com/journals/ecam/2021/6664217/).
De visszatérve Stradivarihoz, a híres mester teljes lakkreceptje ugyan nem maradt fenn, de Baki Róbert A hegedű lakkozása c. tanulmánya számos hegedűkészítő receptúráját ismerteti. Ezekből kiderül, hogy a propoliszt a korabeli hangszerépítők is ismerték és alkalmazták.
Gágyor Alíz
– A fentiekből is látni, milyen kincs a méhesünk. Ám ahhoz, hogy a méhtermékek, így a propolisz is egészségünket szolgálják, egész évben szermaradványoktól mentes atka elleni kezelést kell végezzünk. Aki pedig vásárolja a propoliszt, csak megbízható méhésztől tegye azt.
– A propolisz jól oldódik alkoholban, nehezebben glicerinben és kimondottan rosszul vízben. Ezért a méhszurok hatóanyagainak maximális kinyerése érdekében ajánlatos alkoholos oldatot készíteni. Orosz források a 96 %-os alkoholt ajánlják, melyet felhasználás előtt desztillált vízzel hígítunk.
– A keretlécekről lekapart vagy propoliszrácsról kinyert propolisz csaknem 30%-a viasz. Ezért tinktúrakészítés előtt ajánlatos a propoliszt megtisztítani. A feldolgozni kívánt mennyiséget vízbe tesszük, majd állandó keverés mellett 60-80oC-ra felmelegítjük. Tíz perces hevítés után hagyjuk kihűlni. A víz tetején képződő szilárd viaszréteget már el tudjuk távolítani.
– A propoliszt ezután leszűrjük és megszárítjuk. A hatóanyagok jobb és gyorsabb kinyerése érdekében a propoliszt porítjuk, pl. kávédarálóval. Ám mivel melegedéssel nyúlóssá, rugalmassá válik, darálás előtt az anyagot fagyasztóba tesszük.
– A tinktúrát jól zárható üvegben készítjük. Ha csak közönséges mézesüvegünk van, akkor az üveg falát ajánlatos alufóliával bevonni.
– Terjedelmi okoknál fogva nem írok konkrét propolisz:alkohol arányokat, könyvekben és az interneten rengeteg recept található. Ha nem használunk keverőgépet, az oldási idő szobahőmérsékleten két hét. Az oldatot naponta néhányszor megkeverjük.
– A Magyar Apiterápiás Társaság Dr. Szalay László kutatásaira hivatkozva forrón túltelített oldat készítését ajánlja. Így nyerhető ki az alapanyagból a legtöbb hatóanyag. Az oldat ezután bepárlással, esetleg az alkohol elpárologtatásával besűríthető, majd krémekbe, szappanokba, mézbe vagy akár csokoládéba keverhető.
– Felhasználás előtt ajánlatos allergiatesztként néhány csepp propoliszt cseppenteni a csuklónkra. Ha a hely 24 órán belül bepirosodik, akkor a propolisz tartamú termék alkalmazása ellenjavallott.
