A tenyészterület meghatározása

A magvetés, illetve az ültetés előtt meg kell határozni a növények tenyészterületét. A tenyészterülettel kapcsolattal több kifejezést is használunk, amelyek pontos körülhatárolása megkönnyíti az eligazodást.

Tenyészterületnek nevezzük a sor- és tőtávolság szorzatát (cm2 vagy m2), tehát az egy növény rendelkezésére álló területet.

Az állománysűrűség azt mutatja meg, hogy egységnyi területen (m2, ha) hány növény (tő, fészek, mag) van.

A tőelrendezés a sor vagy sorok, illetve a tövek távolságát, egymáshoz viszonyított arányát jelenti, rokon fogalom a térállással. A tőelrendezés lehet szabálytalan (pl. szórt vetés), négyzetes vagy soros (lényegében téglalap alakú), a soros egyenletes sorelrendezésű vagy ikersoros.

A gépi művelés segítségére – de sokszor más meggondolásból is – a sorok szalagos vagy művelőutas elrendezésben követik egymást.

Szalagos elrendezésben azonos sorszámonként (3–5 sor) kihagynak egy sort – vagy még nagyobb területet – a művelést végző traktor kereke számára.

Művelőutas sorelrendezésre olyan növényállomány esetében kerül sor, amelyik magas, és a traktor hasa alatt nem fér el (pl. magtermő tábla), ilyenkor a munkagép művelési szélességétől függő távolságonként (8–20 m) közlekedőutat hagynak ki. Itt említhető meg, hogy az előzőkben jellemzett sorelrendezés a síkművelésre jellemző, egyes technológiák esetében célravezető vezetőbarázdás, ágyas művelési rendszer alkalmazása, amely a szalagos sorelrendezés egyik változata, a traktor kereke azonban az ágyás sorainál 10–15 cm-rel mélyebb barázdában halad.

A tenyészterülettel kapcsolatosan jó tudni néhány általánosítható összefüggést.

1. Az állománysűrűség növelésével a területegységre vetített termés viszonylag sokáig, bár egyre kisebb mértékben növelhető, az egy növényre jutó termés és még inkább a minőség azonban egyre nagyobb mértékben csökken. Az ideális tenyészterületet tehát a gazdaságossági optimum határozza meg.
2. A tenyészterület csökkenése a generatív részükért termesztett növények termésének koraiságát fokozza, a vegetatív részükért termesztettekét egy bizonyos határ után rontja. Ezt a szabályt különösen hajtatásban és a szabadföldi korai termesztésben kell szem előtt tartani.
3. Azonos tenyészterületen belül a sor- és tőtávolság viszonylag tág határok között változtatható anélkül, hogy ezzel a termés mennyisége vagy minősége megváltozna. Ez a felismerés a munkák gépesíthetőségét könnyíti meg. (sz)