A szőlőtermesztés alapvető környezeti feltételei

A szőlő életfeltételeit – amelyek közül legfontosabbak a hőmérsékleti viszonyok, a terület fekvése, a talaj összetétele és minősége – a környezet szabja meg.

Talajigénye

A szőlő nem igénytelen a talajokkal szemben, hiszen meghálálja a tápanyagban gazdag, jó szerkezetű talajokban rejlő adottságokat, ugyanakkor a mocsaras és nagyon szikes talajok kivételével mindenütt megél, homokon és kavicsos, sziklás talajon is termeszthető. A talajtól, illetve annak minőségétől függ a szőlő tápanyaggal való ellátottsága, amely a fejlődést és a terméshozamot befolyásolja.

Ugyanilyen fontos a talaj  napsugárelnyelő és -raktározó képessége, amely befolyásolja a mikroklímát, egyúttal hatással van a bor minőségére és jellegére.

A talajtényezők közül a legfontosabb a termőréteg vastagsága: minél vastagabb a termőréteg, a szőlő gyökere annál mélyebbről veheti fel a vizet és tápanyagokat.

Amelyik talajban megfelelő a tápanyagkészlet, és azok összhangban vannak a szőlő igényével, abban a szőlő jól fejlődik és jól terem.

Vízellátottsága tekintetében kedvező, ha a talajvíz nincs 1,5-3 m-nél mélyebben. A magasabb, pangó talajvizet a szőlő gyökérzete nem bírja, a nyirkos, vizes talaj nem alkalmas a szőlőtermesztésre, mert a növény vesszője rosszul érik be, emiatt ki van téve a téli fagykárnak, és a gombás betegségek is jobban veszélyeztetik. Ugyan erősen száraz jellegű talajokon is lehet szőlőt telepíteni, de az aszályos években számolni kell a termésmennyiség csökkenésével.

A talaj fizikai szerkezete szontén befolyásolja a minőséget. Azok a homoktalajok, ahol a kvarctartalom 80% felett van, filoxéraimmúnisak, itt a hazai fajták saját gyökerükön termeszthetők, ügyelni kell azonban arra, hogy a humusztartalmuk elegendő legyen a szőlő igényeinek fedezésére. A kötött talajok közül a lösz- és nyiroktalajok is megfelelőek a szőlő termesztéséhez.

Hőigény

A szőlő hő- és fényigényes növény, fejlődéséhez a 9-21 C°-os évi középhőmérsékletű térségekben vannak meg leginkább a szükséges feltételek. Termeszthetősége a tengerszint feletti magasságtól is függ. Műveléséhez az északi szelektől védett déli, délkeleti, délnyugati, enyhe lejtésű területek felelnek meg a legjobban. A termeszthetőségét a radiotermikus index határozza meg, amely az aktív hőösszeg, a globál sugárzás és a tartósan 10 C° felett lévő napok számának függvénye. A csapadék mennyiségére kevésbé, eloszlására annál inkább érzékeny.

A szőlő életfolyamatainak megindulásához szükséges hőmérséklet 10 C°, ez az ún. biológiai nullfok. Az egyes vegetációs fázisokban különböző minimális hőmérsékletet igényel a szőlő. A rügyfakadáshoz 10-13, a virágzáshoz 12-14, a bogyóéréshez 15-17 C° szükséges. Tenyészidő: 180-190 nap.

Vízigény

Kedvező eloszlás mellett a szőlő 500-600 mm évi csapadékkal beéri. Hazánk csapadékviszonyai általában megfelelőek a szőlő igényének. Nálunk általában nem a csapadék mennyiségével, hanem annak egyenlőtlen eloszlásával van baj. Ez több esetben vízforgalmi zavarokat vagy ellenkezőleg, rothadást eredményezhet.

A szárazság hatása elsősorban gondos agrotechnikával védhető ki. A túl sok nedvesség általában gyengébb minőségű termést eredményez. A nedvesség hiánya visszafogott növekedésben, s a fürtök besülésében mutatkozik meg.

A csapadék különböző formái közül a termesztést a gyakori jégverések és az ónos esők nehezítik. Ez utóbbi a rügyek befulladását eredményezheti.

A szőlő a párás környezetet nem kedveli. Az ilyen helyeken a gombabetegségek jelentősebb mértékben károsítják.

Fényigény

A szőlő fénykedvelő növény. Föld feletti részei a fény kereséséhez és annak maximális kihasználásához alkalmazkodtak. Ebből következik az, hogy a szőlő – ha egyéb feltételek adottak – a szórt fényt is jól hasznosítja. Asszimilációs intenzitása 20-30 000 lux erősségű megvilágítás mellett a legkedvezőbb.

A fény különösen a bogyók színeződésére van kedvező hatással. A fénykihasználás foka a megfelelő sor- és tőtávolság megválasztásával javítható. A hő- és fényigény együttes értékelésére a hő-fény index szolgál. Ezt úgy számítják ki, hogy a tenyészidő alatti aktív hőösszeget szorozzák a lehetséges napfénytartalom órákban kifejezett értékével, s ennek milliomod részét veszik. Ahol a hő-fény index a 2,6 értéket nem éri el, ott a szőlő gazdaságos termesztése nem lehetséges. Hazánk borvidékeinek hő-fényindex értékei ezt a minimumot jóval meghaladják. A termőtáj fényviszonya a napfényes órák számával is jellemezhető. A vegetációs periódusban ez az érték szőlőtermesztő tájainkon 1250-1500 óra.

Hazánk hő-fény viszonyai az egészen késői érésű fajtákat kivéve a legtöbb szőlőfajta termesztését lehetővé teszik.

Természetesen a fényviszonyok alakulását befolyásolják még a fekvési viszonyok, a tengerszint feletti magasság és egyéb természeti adottságok is. Ezek kedvező hatásaként nagyon előnyös mezo- és mikroklíma alakulhat ki, amely lehetőséget ad egyes évjáratokban egészen kiváló minőség elérésére is. (sz)