A szántás

A Mezőgazdasági lexikon 1958-as kiadásában így írnak a szántásról: „A szántás abból áll, hogy az eke a barázdaszeletet a szántóvassal vízszintesen, a csoroszlyával pedig függőlegesen a talajtól levágja, a kormánylemezen átfordítja, miközben keveri és porhanyítja. A szántás minősége akkor jó, ha a barázdaszelet a kormánylemezről átfordulva szétomlik. Kelleténél nedvesebb talajállapotban végzett szántásnál a barázdaszelet nem esik szét, hanem egyben marad. Megszáradva kőkeménnyé válik, elmunkálása a száraz állapotban végzett szántásnál is több munkát igényel.”

Nagy terjedelemben ír a szántásról, a szántás formáiról, szántóeszközökről stb. ez a régi kiadás. Olyanról, hogy nem szántani, akkoriban nem gondolkodtak, mára viszont gyakori kérdés, hogy kell-e szántani vagy nem.

A vasekék elterjedésük idején hatalmas előrelépést jelentettek a mezőgazdaságban, sokáig a gyomok irtásának legfontosabb eszközei voltak. A vegyszeres gyomirtók elterjedésével erről a funkciójukról már szinte megfeledkeztünk. Az eke növényvédelmi szerepénél azonban a kórokzókat is figyelembe kell venni. Aki olvas növényvédelmi szakkönyvet, tudja milyen fontos a megelőzés. Szinte minden betegségnél az első helyen említik a beteg növénymaradványok mély aláforgatását. A vetésforgó nélküli, a vetésváltást hanyagoló növénytermesztés nagyon kedvez a betegségek, kártevők szaporodásának. A lehető legkörnyezetkímélőbb védekezés ellenük a jó minőségben elvégzett szántás. A vegyszerek használatát is csökkenteni lehet a magas szintű agrotechnikával, vagyis a szántás növényvédelmi szerepe különösen fontos és figyelemre méltó.

A legerősebb szántáselleni érv az energiaigénye és ebből kifolyólag az ára. Most, amikor a gazdának minden centet meg kell fognia, ha nem akar ráfizetéssel évet zárni, bizony nagyon erős ez az érv. A forgatás (szántás) nélküli talajelőkészítés lehetősége tulajdonképpen abból a felismerésből indult, hogy a gabonafélék nem igénylik a mély porhanyítást. A sekély műveléssel (kultivátorral, tárcsával) is el lehet érni a növények igényeinek megfelelő mélységű és minőségű talajállapotot. A szántás nélküli talajművelés mellett továbbá a rossz szántás okozta károk szólnak. A rossz szántás tömörödést, elporosodást, eróziót, széndioxid-kibocsátást, szervesanyag-csökkenést, a mikrobiális élet csökkenését eredményezi. Száraz talajon energiaigényes, utána a talaj nehezen, és csak rossz minőségben dolgozható el. A nehéz, agyagos talajokon, késedelem esetén a szántott réteg úgy kiszárad, hogy elművelhetetlenné válik. Főleg a nyári, az ősziek alá végzett szántásra érvényes ez. Száraz időben, amikor a talaj annyira száraz és rögös, hogy szinte lehetetlen jó minőségben elmunkálni, előnyösebb a forgatás nélküli művelési módot választani. A forgatás nélküli talajművelés eszközei leggyakrabban a tárcsa vagy a kultivátor.

A tárcsa használata is tömör réteget hoz létre, megfigyelték ezt nemcsak gabonák, de a kukorica alatt is. Szárazabb talajállapotnál előnyösebb használni, nedves talajon keni, tömöríti a talajt. A kultivátoros rendszer kevésbé elterjedt, főleg azért, mert ugyanolyan erőgép kb. feleakkora területet képes így megmunkálni. A talajra kedvezőbb hatása van, mint a tárcsának, nem keletkezik művelőtalp és nem porosítja a talajt. A szármaradványok, mint a mulcs, a felszínen maradnak, ez szemre nem szép, de hatékonyan védi a talajt a kiszáradástól. Ha ezt a művelési módot alkalmazzuk, elengedhetetlen a megfelelő minőségű szárzúzás, tarlógondozás, hogy megőrizzük a nedvességet, optimális legyen a talajélet és a magas szintű növényvédelem a gyomok és a kártevők ellen. A talaj fizikai, kémiai, biológiai állapotát ezekkel a módszerekkel is szinten lehet tartani, ez azonban fokozott odafigyelést igényel. Az évelő, nehezen irtható gyomok szaporodása igen erős, és az amúgy is elgyomosodott területeken, erős fertőzésnél kémiai és mechanikai gyomirtás együttesen is kevésnek bizonyulhat (1 sz. kép). Kérdéses továbbá a tápanyag-utánpótlás is ennél a termelési rendszernél.

A jó szántás lényege a talaj megfordítása és ennek több agronómiai haszna van:

– jelenti a növénytermesztés biztonságos alapozását

– lehetővé teszi a trágya, a növénymaradványok, a gyomok leforgatását

– rengeteg kórokozó megsemmisítését

– a talajszerkezet javítását (optimális nedvességű talajon végzett szántásra érvényes)

Az őszi szántás fő haszna tehát a talaj jó, tökéletes átfordítása (2 sz. kép).

Olyan mélységű legyen, hogy áttörje a tárcsa, vagy egyéb művelőeszköz okozta tömör réteget, egyenletes mélységű legyen, és tökéletesen fordítsa le a talajba az összes gyomot, szármaradványt (3-4 sz. kép), trágyát stb. Biztosítsa az őszi-téli csapadék befogadását, és olyan egyenletes felszíne legyen, amely gyors és könnyű tavaszi talajelőkészítést tesz lehetővé. Az optimális nedvességű talajon a jól beállított ekének olyan felületet kell hagynia, amit tavasszal, boronával, kombinátorral el lehet munkálni. Ha a talaj szántás után rögös marad, olyan elmunkáló eszközt érdemes az ekére szerelni, amivel eligazíthatók a legnagyobb rögök. A nehéz vassimítók tavasszal rossz munkát végeznek, tömörítik, kenik a talajt, fölösleges gyúrást jelentenek. Vagyis előny, ha tavasszal nem kell simítót használni. Most, amikor az őszi szántást végezzük, mindenképpen jó minőségű munkára törekedjünk, mert helytelen az a nézet, hogy az őszi szántás hibáit kijavítja a téli fagy és a csapadék.