A precíziós talajmintavétel elvei

Napjaink mezőgazdaságának fejlesztésében egyre nagyobb szerepet kapnak a modern geostacionáris és precíziós alapokon működő eljárások, amelyek alapján a termelési célokat követő tápanyagpótlási javaslatokat jóval pontosabban, az adott parcella ellátottsági szintjéhez igazodva lehet kidolgozni.  Ehhez természetesen szükség van pontos és részletes talajmintavételre, ennek célja, hogy az adott termőhelyről megbízható információt kapjunk, amelyre alapozottan tervezhető a tápanyag-utánpótlás. A talaj-mintavételezés szakszerűségén nagyon sok múlik, az eredmény pontosságának 70-80%-a már a termőföldön eldől. A rossz módszerrel megszedett talajminta félrevezető képet mutathat területünk adottságairól, és az ennek alapján összeállított tápanyag-utánpótlási technológiától nem biztos, hogy az elvárt eredményt kapjuk. A pontosság a legtöbb esetben pedig nem azon múlik, hogy GPS készülékkel vagy anélkül, terepjáróra szerelt fúróval vagy kézi mintavevővel végeztük el a műveletet, állítják ismertető cikkükben a magyarországi FieldPASS Kft. képviselői, Dr. Bene Enikő és Diriczi Zsombor, akik szerint  az eredmény gyakorlatilag már a mintavételi pontok kijelölésekor eldől, hiszen egy-egy laborba beküldött átlagmintának a reprezentálni kívánt területrész ellátottsági értékeit kell bemutatnia.

A hagyományos mintavételezés során az 5 hektáros egységekről cikk-cakk vagy W-alakban, esetleg az átlók mentén haladva 15-20 részminta megvétele történik, amelyek összekeverésével kapunk egy átlagmintát. Ezzel szemben a precíziós mintavétel előre meghatározott művelési zónákra alapozva kijelölt pontokon történik. A művelési zóna behatárolása történhet több évnyi hozamtérkép-adatsor vagy a tábláról készült NDVI felvételek feldolgozása alapján. Ha az azonos adottságú talajfoltokat szeretnénk megtalálni, legmegbízhatóbb módszer a talajszkennelés, amely az elektromos vezetőképesség (EC) mérésével pontos behatárolást tesz lehetővé. A precíziós mintavétellel lehetőség szerint meg kell keresni az adott terület legalacsonyabb és legmagasabb ellátottsági értékekkel rendelkező pontjait, térinformatikai módszerekkel pedig a köztes értékekre következtetni lehet a már korábban felmért paraméterek alapján: az azonos EC-vel rendelkező vagy azonos produktivitású területek egységes ellátottságot feltételeznek.

A precíziós talajmintavétel egyik módszere az úgynevezett grid point (négyzethálós) mintavételezés, amikor az előre felrajzolt négyzetháló metszéspontjai jelölik ki a mintavételi pontokat. Ennek előnye, hogy a tábla heterogenitásának ismerete nem szükséges hozzá, és közben a teljes területről egységes ellátottsági képet ad, a nagyobb mintaszám miatt viszont költségesebb. (Egy 72 hektáros tábláról pl. grid point felosztás alapján összesen 40 db átlagmintát vettek a jelölt metszéspontokból – 1. kép).  A mintavételezést követően a területet talajszkennerrel térképezték fel, így lehetőség volt azt az egységes vezetőképességű táblarészek kijelölésével művelési zónákra felosztani. Ennek alapján – az 5 hektáros mintavételi egységet figyelembe véve összesen 15 mintavételi pontot jelöltek ki a korábbi grid pontokkal átfedésben. (2. kép). A kevesebb mintaszám a zónákkal összevetve jól kirajzolódó ellátottsági térképet eredményezett. A talajparaméterek táblán belüli mérése megbízható alapot ad a zónák behatárolásához, amelyek felhasználhatóak az ellátottsági térképek elkészítéséhez is. Az erre alapozott pontszerű mintavétel célja, hogy megkeressük a terület szélső értékekkel rendelkező helyeit. Az így megkapott ellátottsági értékek a korábban felmért zónákkal összevetve adják a lehetőséget a különböző kijuttatási térképek elkészítéséhez. Forrás: agrárágazat

 

About jogazda.com

Cikkajánló

Madáreledel vagy seprű

Amikor pár évvel ezelőtt a globális klímaváltozás negatív következményeinek egyértelmű jeleire hivatkozva több cikkben is …