A megtermelt zöldséget feldolgozva értékesítik

A saját feltételeikhez igazodva

Közvetlenül a rendszerváltás után, 1990-ben a faluban elsőként kezdett el hivatalosan is magángazdaként tevékenykedni Csápai Imre Ekecsen. Az előző rendszer által megszabott keretek között természetesen szüleivel már előtte is kertészkedtek, piacra jártak. Amint állítja, abban az időszakban nagyon jól ment a zöldség, akkor kóstoltak bele, tapasztalták meg, hogy ez egy jól jövedelmező tevékenység lehet. Erre a tapasztalatra építve tartották fenn és építették ki a saját zöldségtermesztő vállalkozásukat, amihez azóta egy feldolgozó üzem is társult, ahol az általuk termelt zöldséget finalizálják, vagyis közvetlenül fogyasztható termékké dolgozzák fel. Lényegében összefogták és egymásba fűzték azokat a láncszemeket, amelyek egy termelői-értékesítési láncban a termékek hozzáadott értékét is növelve megbízható értékesítési lehetőségeket biztosítanak.

Az egykori 7 hektáros szülői birtok mára 120 hektárossá bővült, ebből 20 hektáron speciális növénytermesztéssel, konkrétan zöldségtermesztéssel foglalkoznak. Elsősorban káposztát, paprikát, céklát, kisebb területen karfiolt és sárgarépát termesztenek, amit a piaci igényeknek megfelelően feldolgozás után értékesítenek.

A feldolgozást egy működő vállalkozás megvételével kezdték. A csallóközaranyosi feldolgozó, ahová már előtte is szállítottak árut, a 2008-as válság miatt gondokkal küszködött, 2010-től az ő tulajdonukba került. További öt évig az Aranyoson bérelt térségekben működő feldolgozó üzemben dolgozták fel a zöldséget, azért is, hogy alaposan megismerjék a folyamatokat, majd úgy döntöttek, hogy helyben, Ekecsen felépítik a saját feldolgozó részlegüket. Ráadásul az akkori támogatáspolitika keretében megjelent egy pályázat, amit mintha rájuk szabták volna, a benyújtott projektjük nem véletlenül kapott 100 pontos értékelést. Annál nagyobb volt a meglepetésük, mikor megtudták, a maximális pontszám ellenére – pénzhiányra hivatkozva – nem támogatják a tervezett beruházásukat. Miközben 60 pontos pályázatok kaptak támogatást… „Voltak, akik nevettek is rajtunk, hogy nem adtuk le a sápot, de úgy gondoltam, ha 100 pontos a projekt, miért kéne még bármit, vagy bárkit lefizetni – tette hozzá Csápai Imre.

E kellemetlen tapasztalat ellenére nem tettek le a tervükről, és saját erőből valósították meg a beruházást. Itt történik a behozott nyers áru mosása, tisztítása, osztályozása, raktározása és csomagolása is. Tárolásra 2 ezer literes hordók/tartályok szolgálnak. Alapjában véve a saját maguk termelte zöldséget dolgozzák fel – többek között csalamádé, savanyú káposzta, kovászos uborka készül – egyedül az uborkát hozzák be Németországból. Három évvel ezelőtt még maguk is termelték, de elsősorban munkaerő-gondok miatt rákényszerültek a behozatalra. A feldolgozással kibővített zöldségtermesztési projektjük arra épül, hogy eleve olyan zöldséget termesztenek csak, amit maguk dolgoznak fel és értékesítenek.

A hazai zöldségtermesztés évtizedek óta folyamatos válságban egyre meredekebb lejtmenetben sorra veszíti el piaci pozícióit, miközben az ő sikeresnek mondható kistermelői vállalkozásuk ennek bizonyos fokig ellentmond. Mégis mik az okai a hazai ágazat leépülésének? – teszem fel a kérdést, és gondolatban már számítok a támogatások alacsony szintjét, elosztásának módját, az áruházláncok megkülönböztető üzletpolitikáját bíráló, évek óta ismételgetett magyarázatra. De nem ezt hallom…

„Véleményem szerint elsősorban a termelésben, annak hatékonyságában vannak gondok. Nagy a lemaradásunk, mind technikai, mind technológiai területen. Ezt a saját uborkatermesztésünk kudarcával is illusztrálhatom. Nagyon sok területen egyszerűen nem tudunk versenyképes terméket produkálni. Jómagam is tisztában vagyok vele, hogy nincsenek olyan szintű szakmai ismereteim, mint amilyenekkel a külföldi partnereink el vannak látva. Egyszerűen nincs rá időm se energiám, hogy szükséges mértékben belemerüljek ezek részleteibe. Félreértés ne essék, a holland termesztő sem tud mindent, de van mögötte egy erős, megbízható és jól működő szaktanácsadói hálózat, amire bármikor támaszkodni tud. Nálunk ennek a hiányát érzékelem, annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt nagy reményekkel elindultak az ún. TÉSZ-ek, amelyek azonban hosszabb-rövidebb idő után nagyon megritkultak, s alapjában véve ma már csak a nagytermelők által működtetett termelői-értékesítési szervezetek működnek. A kistermelőké – köztük az is, amelyben mi is részt vettünk – szép lassan tönkrementek. Mindenki maga küszködik a problémáival. Ausztriában már húsz évvel ezelőtt, amikor ott jártam, a kistermelők a közös szövetkezetbe hordták be az árujukat, ott válogatták, mosták, tisztították és csomagolták pl. a paradicsomot. Akkor még én is bíztam benne, hogy nálunk is így lesz…, hát nem lett. Pedig volt rá esély. Ugyanakkor az egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a hatékony zöldségtermesztéshez is magas szintű ismeretek szükségesek a palántaneveléstől kezdve a növények táplálásán át a betegségektől való védelemig. Sajnos, a mi térségünkben alig találni pl. olyan növényorvost, aki az ezen a területen fellépő problémákra hatékony megoldásokat tudna ajánlani, egyszerűen nincsenek, vagy nagyon kevés a gyakorlati tapasztalatuk. Ebben persze a szakképzés hiányosságai is benne vannak, másrészt az ágazat megítélése, presztízse eleve nem teszi érdekessé a fiatal szakemberek számára a benne való érvényesülést. Noha a szakmai tanácsadásban vannak próbálkozások, mint például a magyarországi mintára nálunk is szerveződő falugazdász mozgalom, de az itt tevékenykedők elsősorban a támogatásokkal kapcsolatos teendőkben segítenek a dél-szlovákiai gazdáknak. Ugyanakkor működő szaktanácsadásra, akár fizetett formában is, nagyon nagy szükség lenne” – foglalta össze a saját tapasztalatait Csápai Imre.

További probléma a munkaerő-hiány. Az ágazati szereplők már évek óta hangoztatják, hogy a kézi munka iránt igényes termelői ágazatokban gondok vannak nemcsak a betakarítás során, hanem az egész szezonban alkalmazható munkáskezek hiánya miatt. Csápai Imre ebben a témában is a saját kritikus véleményét mondja: „Az ismert win-win módszer helyett, amelyben mindkét fél nyertesnek érezhetné magát, itt a munkáltató és az alkalmazott is elégedetlen. Mi munkáltatók nem tudunk annyi bért fizetni az alkalmazottaknak, mint amennyit azok szeretnének, ők pedig gyakran nem dolgoznak olyan minőségben, mint ahogyan azt mi szeretnénk. Lehet, hogy bennünk van a hiba, hogy nem tudunk olyan hatékonyan termelni, hogy az alkalmazottak igényei szerint fizessünk. Persze van egy olyan érzésem, hogy ha akár 10 eurót is fizetnénk órabérként, akkor is szükség lenne ún. felügyelőkre, akiknek a munka minőségére továbbra is ügyelniük kellene.

A hazai zöldségtermesztés egészének jövőjével kapcsolatban Csápai Imre pesszimista. Úgy véli, a felsorolt problémák évtizedek óta szorítják a termelőket, s ha az elmúlt húsz évben nem találtak megoldást a gondjaikra, mi a garancia arra, hogy ez az elkövetkező időszakban valakinek sikerülhet. Biztosan fennmaradnak és lesznek olyan termelők, akik rugalmasan tudnak majd alkalmazkodni a változó feltételekhez, de pl. az önellátást kergető álmokról szerinte le kellene mondani.

A családi vállalkozás eddigi sikeres működése bizonyítja, hogy átgondolt, saját feltételekhez igazodó fejlesztésekkel és céltudatos munkával még ebben a nehéz helyzetben, ebben a sok problémával terhelt ágazatban is lehet érvényesülni. Hogy meddig, azt nem lehet megjósolni. De az lényeges, hogy a saját feltételeket és lehetőségeket pontosan feltáró és maximálisan kihasználó vállalkozói stratégia alkalmazása elengedhetetlen.

Kép és szöveg: szilvássy

About jogazda.com

Cikkajánló

Semo zöldségújdonságok, biostimulátorok és biológiai növényvédelem

A Semo Smržice csehországi zöldségnemesítő és vetőmagforgalmazó cég valamint szlovákiai partnere a somorjai Agrotrans szervezésében …