Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A levélzöldségfélék közül a fejes salátának számos termesztési módja és több fajtatípusa ismert, ami lehetővé teszi, hogy szinte az év minden szakaszában termeszthető és fogyasztható.
A fejes saláta nem hőigényes növény. Egyes fajtái jól tűrik a hideget, az áttelelő fajták mínusz 10 °C-ot is károsodás nélkül elviselnek. A magvak csírázása néhány fokkal fagypont felett megindul. A levélzet 4–5 °C-on már növekedni kezd, a gyökerek fejlődéséhez ennél valamivel magasabb hőmérsékletre, legalább 6–7 °C-ra van szükség. A magvak optimális csírázásához 12–15 °C kell.
Az optimális fejlődéshez a növénynek 16 °C körüli hőmérsékletre van szüksége. A fejesedést megelőző időszakban elviseli a kisebb lehűléseket, mínusz 3, mínusz 5 °C sem károsítja. A fejesedés idején viszont érzékeny a hidegre. Az alacsonyabb hőmérséklet miatt egyes fajtákban antociánképződés indul meg, a levelek színe lilászöldé vagy vöröses zöldé válik. A hőmérséklet emelkedésével az egészséges zöld szín általában visszatér. A fejesedés idején magas hőmérséklet sem kívánatos, ennek következtében laza, könnyű fejek képződnek.
A saláta a kevésbé vízigényes zöldségfajokhoz tartozik. Szabad földön általában eredményesen termeszthető öntözés nélkül is. A hajtatásban – különösen ősszel és tavasszal – minimális a saláta vízfelhasználása, de a késő tavaszi és a nyári időszakban lényegesen több vizet igényel, többet párologtat.
Szabadföldön tavasszal, amint a talajra rá lehet menni, megkezdhető a helyre vetése. Apró magja van, emiatt géppel nehezen vethető, a tőtávolság kelés után, egyeléssel állítható be. Kézi művelésben 25–30 cm-es sortávolságra és 20–25 cm-es tőtávolságra ajánlott vetni. Ha palántáról szeretnénk nevelni, a kiültetés előtt kb. 6 héttel kell elvetni a magját.
A fűtés nélküli fóliába alá általában március első napjaiban lehet kiültetni. A fűtés nélküli hajtatás mellett az enyhe fűtéses (ún. vészfűtéses) termesztési módot lehet még alkalmazni, bár a háztáji termesztésben ezt a módszert már ritkán alkalmazzák. (sz)
