Noha az előző hónapokban már úgy tűnhetett, hogy sikerült olyan pályára állítani az agrárágazat szekerét, amelyen az új pályázati követelményeknek való megfelelés kényszere ellenére különösebb zökkenők nélkül haladhatna, az utóbbi hetek történései alapján némi iróniával azt is állíthatnánk, hogy nem csak az aranyat érő májusi esők okozták, hogy az említett szekér egy eredetileg jó szándékú segíteni akaró kezdeményezés következményeként beragadjon a kátyúba.
Pedig a globális válság árfelhajtó hatásaihoz már kezdtek hozzászokni a piaci szereplők. Aztán a harmadik országok piacára szánt, „véletlenül nálunk rekedt” vámmentes ukrán gabona ugyan első látásra csak másodlagos problémának tűnt, de azoknak, akik abban bíztak, hogy a piacok majd az itteni gazdák javára kedvezően elrendezik az ügyet, csalódniuk kellett. Május végére odáig fajult a helyzet, hogy a közép-európai országok gazdaképviselőinek már Brüsszelben kellett tüntetniük a probléma igazságos és elfogadható megoldásáért.
Az ágazati szereplők aggályai érthetők, hiszen az említett behozatali boom miatt az előző évek gyakorlatával ellentétben mostanra nemhogy kiürültek, hanem más félszeresére nőttek a raktárakban elfekvő gabonakészleteket, ami pár héttel az aratás előtt nemcsak azzal a veszéllyel fenyeget, hogy nem lesz hová elraktározni az új termést, hanem a túlkínálat feltehetően olyan áresést is generál, amely alapjaiban rendítheti meg a termelők helyzetét.
Mivel június 5-én lejár az Ukrajnából vámmentesen behozható agrártermékek behozatali tilalma, a közép-európai agrártermelők azt akarják elérni, hogy az intézkedés határidejét legalább egy évvel meghosszabbítsák, vagyis 2024 júniusáig maradjon érvényben. Illetve a lejárta után olyan behozatali kontingenseket kellene érvénybe léptetni az egész unióban, amelyek egyenletesen elosztják a behozatali túlkínálat kockázatát a tagországok között. A most tiltakozó országok képviselői úgy vélik, hogy az egyes tagországoknak gazdasági erejükhöz és lakosságuk létszámához viszonyítva arányosan kellene részt vállalniuk a terhekből, hogy a szolidaritás céljából megnyitott vámmentes folyosón végül ne nekik kelljen a kemény vámot megfizetni.
Szilvássy László