Nyilvánvaló, hogy, az agrárérdekvédelmi szervezetek képviselői mára tudatosították, hogy a hazai ágazat forráshiányos állapotának rendezésére vonatkozó igényeiket jóval határozottabban és erőteljesebben kell kifejezésre és érvényre juttaniuk.
Miután kiderült, hogy a háttérben minden bizonnyal folyamatosan zajló tárgyalásoknak és egyeztetéseknek egyelőre nincs számottevő eredménye, és az atörekvésük, hogy a szlovákiai agrártermelők piaci helyzetét befolyásoló nem uniós, hanem tagállami támogatások szintjét legalább a környező országokét megközelítő szintre emeljék, eddig eredménytelenek bizonyult, e hónap utolsó napjára nyilvános közgyűlést, s várhatóan tömegeket vonzó tiltakozó fórumot hirdettek meg a szakminisztérium épülete elé, ahol nyomatékosítani szeretnék az előző hónapokban megfogalmazott követeléseiket. Nevezetesen az ágazati igények összesítése után a nyilvánosságra hozott legalább 70 millió eurós külön állami támogatást, ami az időszerű és szorító problémák kezelésére kellene. Ennek keretében a tavalyi szárazság okozta jövedelemkiesések kárpótlása a legégetőbb probléma főleg a délnyugat-szlovákiai járásokban, ahol a terméskiesések esetenként katasztrofális helyzetet teremtettek, s amit az előzetes ígéretek ellenére máig nem sikerült rendezni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az idei állami költségvetésben állami hozzájárulás céljaira jóváhagyott egymilliós tétel ebben a nagyságrendben annyi, mint halottnak a csók…
A helyzet furcsasága, hogy miközben elvben a tárcavezetés is támogatja az említett követelések nagy részét, sőt az uniós előírások is lehetőséget adnak ilyen állami beavatkozásra, hónapok óta folyik a meddő vita, amely egyre inkább a süketek párbeszédjéhez hasonlít. Az ágazati szereplők állítják, ők termelni akarnak, nem pedig az üzemeket bezárni, s ebben szóban sokmindenki egyetért velük. A kérdés csak az, hogy találnak-e nyitott füleket az égető gondok megoldására.
Szilvássy László