A zöldborsó vetése április közepéig ajánlott, az ennél későbbi vetések a nagy meleg idején „megszorulnak”, a magok aprók maradnak, kényszerérettek lesznek. Kisüzemekben, házikertekben a 30 cm körüli sortávolság a legjobb a számára. A vetés mélysége a talaj kötöttségétől függően 5-8 cm, homokon 7–8 cm, kötöttebb talajokon 5-6 cm.
A vöröshagyma április közepéig vethető. Vannak jól tárolható és tárolásra kevésbé alkalmas, – elsősorban friss fogyasztásra használható – hagymafajták. A házikertekben is jól bevált a nagyüzemekben alkalmazott ágyásos termesztési mód, ahol 4-5 keskenyebb sor után (18-20 cm) egy ún. „művelőutat” hagyunk, amely legalább 30-35 cm széles. Az ültetés során 1 m2-en megközelítőleg 1 g vetőmagszükséglettel számoljunk. Túl sűrű kelés esetén 3-5 cm-re ritkítsuk ki az állományt. A területet tartsuk gyommentesen és nagyobb szárazság esetén öntözzünk.
A csemegekukorica termesztésével a nagyüzemek mellett újabban már a házikertben is sokan foglalkoznak. A korai fajták már április közepétől vethetők, korábbi szaporításuk azonban a magas hőmérsékleti igény miatt nem javasolt. Csemegekukoricából négyzetméterenként kb. 6 növény ajánlott, ez a sűrűség megfelel a 60 cm-es sortávolság mellett a 30 cm-es tőtávolságnak. Kötött talajon 4–5, lazább talajon 6–7 cm mélyre vessük. Az ápolási munkák között szerepel a kapáláson és az öntözésen kívül a fattyazás és a töltögetés. Tápanyagokban gazdag talaj esetén az öntözés elhagyható.
Április végétől helyrevetéssel, május közepétől egészen július elejéig palántázással is szaporítható a spárgatök, a cukkini és a patisszon. Ezek már melegigényes növények, a hidegre nagyon érzékenyek. Csírázásuk is csak meleg talajban indul meg. A félárnyékot elviselik, ezért jól ki lehet velük használni a gyümölcsfák alját és a szőlősorokat. Mélyre nyúló gyökérzetük – különösen a helyrevetetteknél – a talaj vízkészletét jól hasznosítja. A spárgatök, a cukkini és a patisszon tenyészterülete nagyjából megegyezik, megközelítőleg 1×1 méter. A palántanevelés ideje 4-6 hét. A kiültetést követően alaposan beöntözzük és a tenyészidő folyamán gyomlálással és kapálással a környezetüket tisztán tartjuk. Szedésük legkésőbb akkor esedékes, amikor még a körmünk a héjukba könnyen belemélyed. (sz)