Tavaszi kirepülés

Amint a hőmérséklet eléri a + 10°C-ot és fényes az idő, feléled a méhes. Zsongás tölti be a teret, a méhek mámorosan kitódulnak a napfényre. E varázslatot nevezik tisztuló kirepülésnek. Rövid idő múlva, ha a melegedő napfény kicsalogatja a hóvirágot és a mogyoró barkáit megjelennek a kijáróban az első virágporos méhek. Még kicsit fázva, pihegve szállnak a röpdeszkára, de már viszik kincset érő terhüket családjuknak. Megkezdődik a méhcsalád fejlődése.

Az igazi kiröpülés tulajdonképpen márciusra esik. Előfordul, hogy némelyik család alaposan elkeni a kijárót, járása pedig gyér népességre utal. Ez nem mindig anyátlanság jele. Oka lehet egy nagyobb fertőzés, rossz téli eleség, hideg, nedves fészek, elnéptelenedés, zavart telelés. Ha megbontunk egy ilyen egységet, az anya általában tenyérnyi fiasításán szorong, maradék népével.

A fészket szűkítsük le teljesen, dupla lepényt adjuk a keretre. Szűkítsük a kijárót, takarjuk melegen. Tisztogassuk meg az elkent kaptár elejét, a kaptár előtt gereblyézzük fel a földet.

Bármilyen bőséges élelemmel teleltük is be családjainkat, mégis kívánatos a fokozott fejlődés érdekében, hogy a méheink a fiasítás növekedésével virágporhoz jussanak. Ez két úton lehetséges: vagy természetes méhlegelőnk van a közelben, vagy ennek híján virágporpótlókat etetünk méheinkkel. A méhek az első kirepülés alkalmával azonnal felderítő útra indulnak, keresik a virágokat, a vizet és a rügyek ragacsos bevonatát, a propoliszt. Az első virágport a mogyorófélék adják. Porzós barkákról már február végétől gyűjteni tudnak a méhek. Szintén korán nyílnak a szilfák a szikes, nyirkos talajon. Az égerfa is ontja finom porát tömött barkáin.

Hézagtöltő szerepe van a tuja, a tiszafa és a puszpáng virágzásának, hasznosak az útszéli kőrisek, nyírfélék. A nektártermeléshez több természeti feltétel szükséges, mint a virágporéhoz. Ezért a nektárt nyújtó fák később, a valamivel melegebb időben virítanak, mint a csak virágporosak. Első közülük a március eleji som, ami hetekig virágzik. Jól mézel a fanyar gyümölcsű, őszi dérrel érő kökény.

Tavaszi virágporpótlás

Nincs minden méhes közelében tavasszal hordási lehetőség, elegendő virágpor. Márpedig a fejlődő álcák számára nélkülözhetetlen tápanyag, a méhek kenyere. Magas fehérjetartalma mellett ásványi sókat, nyomelemeket, szénhidrátokat és némi vitamint is tartalmaz. A növekvő, gyarapodó fiasítás gyorsan feléli az ősszel raktározott virágport. A korán elfogyó és a gyéren hordott virágport pótolni kell. A pótanyagok nem tudják ugyan teljes értékben helyettesíteni a természetes hordást, de kellő összeállítással, időben adagolva célt érhetünk vele.

A virágpor pótlása többféleképpen lehetséges: lepénybe gyúrva, szörpbe keverve, por formájában, szabadon hordatva, tálcázva. A pótanyagok közül jól bevált a szójaliszt. Viszonylag olcsó, könnyen beszerezhető. A tálcára szórt por közepes vonzerejű. Fokozhatjuk az értékét, ha sovány tejport keverünk az előző kettőhöz. A pótanyag hatását növelhetjük, ha természetes virágport keverünk hozzájuk. Minél több a virágpor, annál jobb a hatás. Minden virágporos etetésnél alapkövetelmény, hogy csak egészséges családdal gyűjtessünk.

Márciusban, amikor még nem sok a fiasítás, feltétlenül végezzünk atkairtást. A futó vizsgálat után meg is kezdhetjük a füstölést. Hatásosabb az irtás, és egész idény alatt kevesebb az atka, ha a füstölés mellett biológiai védekezést is alkalmazunk. Ilyenek: a herék kiszűrése, a herefiasítás befedése után a herés lépek kiselejtezése. Ezzel alkalmat adunk a családoknak a meghatározott keretben való herelép építésére, amit azután az anya kényszerűen bepetéz. A folyamatosság végett hetente helyezzünk be petézési alkalmasságot, adjunk építési lehetőséget. Így az atkák zömét még kikelés előtt kiirthatjuk. Fejlettebb méhesekben hőkezelést is próbálnak alkalmazni, amikor 46 fokos levegőt vezetnek a kaptárba, amit az atkák csak percekig képesek elviselni. Ez veszélyes módszer, mert 49 foknál a méhek is elpusztulnak. A hőkezelés csak a méheken lévő atkát öli meg. (szl)