Talajkímélő technológiák

A modern talajkímélő technológiák alkalmazása az amerikai kontinensről indult hódító útjára. Az ottani termelők főleg a talaj eróziós problémáinak kezelése és az energiaárak nyomása miatt arra kényszerültek, hogy az előző termény betakarítása után a talajt ne szántsák fel, hanem a következő vetést közvetlenül a meghagyott tarlóba végezzék.

A módszer és annak változatai fokozatosan terjedtek el, előbb Dél-Amerikában, majd Ausztráliában és Európában is alkalmazni kezdték.  Az utóbbi évtizedben nálunk is egyre jobban elterjedtek és egyre nagyobb területeket hódítottak meg az ún. talajkímélő művelési eljárások, amelyeket sokan leegyszerűsítve szántás nélküli technológiának is neveznek. A termelésben elsősorban energiatakarékossági okokból alkalmazzák őket.

A növénytermesztésben az egyik legköltségesebb munkafolyamat a talajművelés. Ugyanakkor, amíg napjainkban a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem területén további költségmegtakarítások már nem, vagy csak a termesztés minőségének és mennyiségének csökkenésével érhetők el, addig a talajművelés racionalizálásában még mindig komoly lehetőségek vannak a megtakarításokra, hiszen a talaj megmozgatására igénybe vett jelentős mennyiségű vonóerő kiváltásával a termelés gazdaságossága javítható. Nem beszélve az energiaárak folyamatosan emelkedő szintjéről, így a megtakarítások még hatványozottabban jelentkeznek.

A talajkímélő termesztéstechnológiák alapja az ún. szántás nélküli vetés, amelynek lényege, hogy egyrészt az előző termés betakarítása után a szármaradványokat a talajon szétterítve hagyják, ami a humuszképződést és a nedvességtartalom megőrzését segíti, a vetőmagot pedig az erre alkalmas vetőgéppel közvetlenül a felszántatlan talajba vetik. A termesztéstechnológia leginkább a kukoricatermesztésben vált be és terjedt el csaknem az egész világon.

A talajkímélő technológiák alkalmazásának hatásairól megoszlanak a vélemények. A módszernek kedvező és kedvezőtlen hatásai is vannak.

A talajkímélő eljárások pozitív hatásai a következők:

• A felszántatlan talajba való közvetlen vetés a hagyományos szántásos technológiához képest javítja a talaj vízháztartását, csökkenti a párolgás okozta nedvességvesztést, a talajon hagyott szármaradványok szintén javítják a vízgazdálkodást, megőrzik a nedvességet, lehetővé teszik a sekélyebb vetést, és az egységesebb kelést.
• A szántás nélküli technológia alapja, a meghagyott tarló jelentős mértékben csökkenti a talajerózió káros hatásainak érvényesülését. Ez elsősorban azokon a termőterületeken lényeges, ahol a talaj lejtésszöge miatt nagyobb az erózió veszélye.
• A szántás nélküli módszer alkalmazása nyomán megélénkül a talajélet, növekszik a talaj mikrobiológiai aktivitása, a giliszták száma stb.
• A talajkímélő technológiák kedvezően befolyásolják a talajszerkezet stabilitását és annak javítását szolgálják.
• A talajkímélő technológiák alkalmazásával csökken az alapvető talaj-előkészítésre és a vetés előtti előkészítésre fordított munkaidő, az összevont műveletek következtében jelentős mértékű üzemanyagfogyasztás- csökkenés érhető el. A szakirodalom alapján 38-80 százalékos megtakarítást eredményez. A gépi felhasználásban 50-75 százalékos, a munkaidő-felhasználásban 60-80 százalékkal, a termelési költségekben 20 százalék körüli megtakarítás érhető.
• Ma már a szántás nélküli technológia alkalmazásával a technológia fejlesztésének eredményeként a hagyományos eljárással termesztett termények hozamaival összevethető hozamot biztosít, sőt a csapadékhiányos években meg is haladja azt, így a költségmegtakarításokkal komoly gazdasági előnyt biztosít.

A technológiának azonban vannak hátrányai is, ezek:

• Az eljárások bevezetését és alkalmazását korlátozza a megfontolt és rendszeres gyomirtás szükségessége, a technológiát ugyanis kifejezetten a vegyszeres gyomirtásra alapozták, ennek elhanyagolása vagy az elkövetett hibák megnövelik a felhasználandó gyomirtó szerek mennyiségét, illetve lehetőséget adnak főleg az évelő gyomok elterjedésére. A gyomirtás szervezése alapjában véve nem különbözik a hagyományos termesztéstechnológiában alkalmazott módszertől, nem is követel nagyobb vegyszerfelhasználást, viszont fontos eleme az egyes gyomok pontos feltérképezése, az irtásukra engedélyezett készítmények kiválasztása és megfelelő időben történő alkalmazása.
• A termesztéstechnológia fontos eleme, hogy a növényi szármaradványok a talajon maradnak, kedvező életfeltételeket biztosít az egyes károsító élőlények és károkozó betegségek számára. A talajon levő mulcs jó fedezéket nyújt a csigáknak, az egereknek, a drótférgeknek, kedvező körülményeket teremthet a gombás fertőzések kialakulásának.
• A talajon hagyott szármaradványok némely vetőgép esetében akadályozzák a folyamatos vetést.
• A talajon levő mulcs tavasszal lassítja a termőréteg felmelegedését, s ez által a termesztett növények kelését is.
• Az előző növényfaj szármaradványainak mulcsozott anyagai némely esetben gátolhatják az egyes kultúrnövények csírázását és kelését, ennek megállapítására további vizsgálatokat kell végezni. A talajkímélő termesztéstechnológiában elkövetett hibák a hagyományos módszerekkel összehasonlítva főleg a terméshozamokban járhatnak komolyabb kiesésekkel.

JóGazdaArchív