Szőlőművelési módok a házikertben (4.)

Kordonlugasok

A kordonlugasok lényege, hogy a törzset 50–130 cm-es vagy még nagyobb magasságig függőlegesen nevelik, azután vízszintes irányba fordítva kordonkart képeznek belőle. Ezt egy irányban történő vezetésnél egykarú, két irányba történő vezetésnél kétkarú kordonnak nevezzük. A függőleges törzsmagasság alapján megkülönböztetünk alacsony (30–40 cm), középmagas (50–80 cm) és magas (100 cm feletti) kordonokat. A kordonok a legáltalánosabban alkalmazott lugasformák, jól alkalmazhatók jóformán minden helyzetben.

Szárnyas lugasok

A szárnyas lugasoknál a függőleges törzsön 2–3 vagy több szintben képezünk ki karokat, ezért emeletes kordonnak is mondjuk. Ha minden emeleten két irányban képezünk ki karokat, akkor szimmetrikus karúnak, ha pedig emeletenként csak egy kart képezünk és váltakozó irányban, akkor váltott karú lugasnak nevezzük.

Kombinációs lugasok

A támberendezés alakja vagy egyéb körülmények szükségessé tehetik, hogy kombináljuk a lugastípusokat. Így pl. ha a tervezett lugastámasznak nemcsak oldala, hanem tetőzete is van, akkor az oldalfalakat kordon- vagy szárnyas lugassal futtatjuk be, a tető behálózására szánt tőke törzsét pedig elágazás nélkül vezetjük a tetőig, és csak a tetőn alakítunk ki termőrészeket. Vagy például a házikerti lugas egyik sorában a rövid csapon is termő fajtákat középmagas kordonon, a másik sorában a szálvesszős metszést kívánókat Guyot művelésű tőkéken nevelhetjük. Sétalugasban is a fajták metszési igényének megfelelően alakíthatunk ki például kétszintes, vízszintes kordont vagy szálvesszős metszésű függőleges kordont.  De lehet úgy is alakítani, hogy füzérlugast vezetünk a tetőig – ez esetben azonban tovább tart az alakítás. Vigyázzunk, hogy a művelésmódok lehetőleg szimmetrikusan helyezkedjenek el, illetve szabályszerűen váltsák egymást.A tetőn vezetett karokat általában nem képezik ki szabályos füzérkordon vagy szárnyas alakra, hanem egymástól 50–60 cm távolságban legyezőszerűen vezetik a karokat és alakítanak ki termőrészeket rajtuk. Mivel a tetőn a karok és a hajtások csaknem vízszintesen futnak, erősségben a termőrészek és a hajtások helyzete között nincs számottevő különbség. A tőkéket az előbbi lugasformáknál elmondott szabályok szerint alakítjuk ki.

Kombinációs lugasformát alkalmazhatunk fagyveszélyes helyeken még akkor is, ha a választott fajták között téli fagyra érzékenyek is vannak. Ez abból áll, hogy a sorokban váltakozva ültetünk téli fagynak jól ellenálló és érzékenyebb fajtákat. A fagyérzékeny fajtákat szálvesszős fejművelésre alakítjuk, ez alkotja a lugas alsó részét, a fagyállóbb fajtákból pedig a lugas felsőbb emeleteit képezzük ki. A fejművelésű tőkét, valamint a róla lefektetett két-három vesszőt télire betakarjuk földdel, így azok nem szenvedhetnek fagykárt.

Sátorlugas

Több tőkeformából képezhető. A szőlő hajtásrendszeréből kialakított oldalfala és teteje van. Gyakran több oldalról is zárt. A lugas lombjai alatt asztalt, székeket lehet elhelyezni. Sátorlugasok a terjedelmes művelésmódokból alakíthatók ki. Ilyenek az emeletes kordonok, a Thomery lugas, a magas törzsű szálvesszős művelés, a magas törzsű kordon. Nem célszerű a sátorlugas minden oldalról való beárnyékolása, mert nehezíti a fürtök beérését, másrészt elősegíti a gombabetegségek terjedését is. Nem szabad elfelejteni, hogy a szőlőtermesztés északi határán vagyunk, és akkor kapunk szép fürtöket, ha lehetővé tesszük a kellő megvilágítást. A sátorlugas esetében mégha nem is képezünk oldalfalakat, a tetőrészen 1 m hosszúság után csonkázzunk le a hajtásokat, nehogy túlságosan beárnyékolják a fürtöket. Támberendezésnek legalkalmasabb a fémváz vagy a szépen elkészített faváz. Ha oldalfalakat is kialakítunk, akkor a lugas ne legyen nagy kiterjedésű, és helyenként a fény behatolására hézagokat is hagyjunk. Így az árnyékoló hatás kisebb. A sátorlugas árnyékosabb oldalára korai fajtákat ültessünk.

Sétalugas

Elsősorban ugyancsak a nagy tőkeformákból alakíthatunk sétalugast. Utak mentén szokás képezni, innen ered az elnevezése. Ha lehetséges, a sétalugasokat észak-dél irányban helyezzük el, mert így minden oldala egyforma megvilágítást kap. Sajnos ennek megvalósítása házikertben nem mindig lehetséges. Az árnyékosabb oldalra, akárcsak a sátorlugashoz, korábban érő fajtákat telepítsünk.

Nyitott sétalugas: Ehhez csak két oldalfalat képezünk és a párhuzamosan telepített két szőlősort nem árnyékoljuk. A mi éghajlati viszonyainkon ez a legmegfelelőbb forma, mert a fürtöket és a lombozatot szabadon érik a napsugarak.

Zárt sétalugas: Ez tulajdonképpen az oldalfalakkal rendelkező sátorlugas meghosszabított változata. A támberendezése gyakran ívelt fémtartókból áll. A felülről lecsüngő fürtök látványa kellemessé teszi a lugas alatti sétát, a lombozat ezenkívül a nyári melegben árnyékot is ad. A fürtök és a levélzet azonban kevés fényt kap, későn érik a gyümölcs és nagyobb a gombabetegségek veszélye is. Különösen megmutatkoznak e hátrányok a hosszú sétalugasoknál.

Félig fedett sétalugas: Átmeneti forma a nyitott és a zárt sétalugas között. Itt a lugassornak csak egy részén képezünk tetőt a karokból.Kapulugas

A sétalugasnál rövidebb, közvetlenül a bejárathoz csatlakozó lugasforma, amelynek az első két tartóoszlopa rendszerint maga a kapuoszlop. Gyakran csak egy, a kapu fölötti ívből áll. Magas törzsű kordonból és magas törzsű szálvesszős műveléssel alakítható ki.Bejárati lugas

Rendszerint a sétalugas valamelyik változata. Kedvessé és barátságossá teszi a házba vezető utat a kettős bejárati lugas. Ebben az esetben a kiskapu mögé keskenyebb, a nagykapu mögé szélesebb lugast telepítünk. Ügyeljünk arra, hogy a lugasvázak kellő magasságúak legyenek és ne akadályozzák a közlekedést.

Ereszlugas

Magas törzsű kordonművelésből és magas törzsű szálvesszős művelésű tőkékből alakítható ki. Nagy előnye, hogy kis helyeket is jól hasznosít. Olyan helyekre telepítsük, ahol az épületet vagy teraszt csak kevéssé kívánjuk árnyékolni. Napsütött déli oldalak mellett későn érő fajták művelésére is igen alkalmas. A fénynek jól kitett ereszlugas fürtjei kevésbé rothadnak.

Tetőlugas

Közvetlenül a házak tetőrészéhez vagy az alatta levő oldalfalhoz kapcsolódó többé-kevésbé ferde tetejű lugasok. Kialakításukhoz a sátorlugashoz megfelelő tőkeformák a legjobbak. Oldalfalaikat a jobb megvilágítás érdekében kevésbé árnyékoljuk be.

Tornác melletti lugas

A falusi házak régi tornácait vagy az újonnan épült családi házak teraszait, illetve erkélyeit jól árnyékolja és ízletes gyümölcsöt is ad a mellettük szépen kialakított lugas. Erre a célra a különböző kordonok, a Thomery lugas és valamennyi egyéb nagyobb formájú tőkeművelésmód alkalmas.Falakat, kerítéseket takaró lugas

A falak, kerítések eltakarására ugyancsak a nagyméretű lugasok alkalmasak. Egy-egy szépen kialakított lugassal az udvar képe teljesen megváltoztatható. Jól kihasználható a lugas céljára a huzalos kerítések melletti hely is. Szépíti az udvart és emellett gátolja az átlátást is.

Lugassorok

Ha a házikertben nagyobb összefüggő területen telepítünk szőlőt, akkor a legcélszerűbb az alacsony tőkeformák kialakítása. Ilyenek az egytörzsű vagy kéttörzsű alacsony kordon, az alacsony legyező és az egyszerű Guyot művelésű kordon. Ezekkel a művelésmódokal is több termést kaphatunk, mint a pl. a bakműveléssel. Magasabb művelésmódok kiválasztása azért nem célszerű, mert nem a ad lényegesen több termést, viszont költségesebb támberendezést kíván és a gondozási, továbbá a növényvédelmi munkái s nehezebbek.

Baltazár Tivadar

Felhasznált irodalom: Karl Bauer (1996), Integrált szőlőtermesztés / Bényei Ferenc, Lőrincz András, Sz. Nagy László (1999) / Czáka Sarolta, Valló László (2000), A metszés ábécéje / Kriszten György (1982): Szőlőlugas, Mezőgazdasági Kiadó / Prohászka Ferenc (1986): Szőlő és bor