Szárnyasok májhizlalása

Mindössze néhány olyan madárfaj alkalmas kihizlalt, jó minőségű és élvezeti értékű máj termelésére, amelyeknél egy bizonyos hiányosság fedezhető fel. Ezek a madarak (a lúd, a pézsmaréce és ennek a házikacsával alkotott fajhibridje a mulard) a keletkezett zsírnemű anyagokat, a triglicerideket nem képesek megfelelő mértékben a perifériális szövetekhez juttatni, és ott tárolni. E néhány víziszárnyas fajnál, a túlélés egyik fontos feltételeként, a természetben is megfigyelhető a vonulásuk előtti túlfogyasztás és a zsírok tárolása a májban. A hízott máj előállítása ezen természetes képességen alapul, amelyet töméses hizlalással használunk ki.

Májtermelésre csak életerős, jó kondícióban lévő libák alkalmasak. Azt is régóta tudjuk, hogy a ludakat a töméses hízlalásra elő kell készíteni. Ehhez nagy tömegű zöld fogyasztására kell a növendéklibákat szoktatni, mert csak ezek képesek a nagy mennyiségű kukorica felvételére és feldolgozására. Ha a ludakat 8–9 hetes korban állítjuk tömésre, akkor a nevelés során intenzíven kell takarmányozni őket ahhoz, hogy a 4–4,5 kg-os átlagtömeget elérjék. Szintén nagy gondot kell fordítani a máj fehérjetartalmának növelésére. Ebből a szempontból fontos, hogy az állatok a nevelésük során legalább 13% emészthető nyersfehérjét tartalmazó tápot kapjanak.

Az idősebb ludakat is fel kell készíteni a tömésre. Az előkészítés időszaka általában 1–2 hét. Minél rosszabb kondícióban vannak az állatok, annál hoszszabb ideig tart az előkészítés. Az előkészítési időszakban nagy szerepe van a nyelőcsövet tágító tömegtakarmányoknak. Ehhez a reszelt tök vagy répa, esetleg hullott gyümölcs, szecskázott zöldtakarmány jöhet szóba, amelyet az abrakkal össze lehet keverni, az étvágy fokozására. Az előkészítési időszakban korlátozni kell az állatok mozgási lehetőségét.

A legjobb tömőanyag a kukorica. Megfigyelések szerint a különböző kukoricafajták között, májtermelés szempontjából, vannak különbségek, sőt, a növény termőtalajának minősége is befolyásolja a kukorica minőségét, ez pedig a májtermelés eredményességét. A kukorica önmagában etetve a lúd számára ízetlen, ezért a takarmányhoz a felhasználás előtt 1% konyhasót kell egyenletesen hozzákeverni. A konyhasó, amellett, hogy ízesíti a takarmányt, elősegíti az emésztést, élénkíti az anyagcsere-folyamatokat, szabályozza a szervezet vízforgalmát. A túladagolt konyhasó azonban az állat szervezetét megterheli, mérgezést okozhat, sőt elhulláshoz vezethet. A kukorica sikamlóssá tételére, a nyelőcsőbe juttatás megkönnyítésére a tömésre felhasznált kukoricához 0,5–1% növényi olajat vagy állati zsiradékot kell kevernünk. A májnagyság és a májminőség (konzisztencia) tekintetében jelentősen javulnak a tenyésztési eredmények akkor, ha a tömési időszakban a kukoricával történő takarmányozást borsóval, tejporral, szójaliszttel is kiegészítjük.

A töméses hizlalás elsősorban a kiváló májeredmények elérése (nagyság és minőség) érdekében történik. Nem elhanyagolható szempont azonban az értékes testrészek – elsősorban a mell – jó kihozatali aránya, a test elzsírosodásának minél alacsonyabb mértéke, az alacsony fajlagos takarmányfogyasztás a felnevelés és a tömés alatt, a hizlalás kockázatának minél kisebb mértéke, valamint a szülőpárok után várható minél nagyobb szaporulat, azaz együttesen a májtermelés gazdaságossága. Mennyiség és minőség szempontjából, kiváló zsírmegtartó képességének köszönhetően a libamáj bizonyult a legjobbnak. Pozitívum, hogy e faj mindkét ivarú egyede eredményesen tömhető, azonban ezek adják a legkevésbé húsos terméket. A töméses hizlalást általában 9 hetes korban kezdik, a felnevelés költsége így alacsonyabb, mint az egyéb változatoké. A májeredmények azonban, mind tömeget, mind minőséget tekintve kedvezőtlenebbek, és a tömés alatt felhasznált kukorica mennyisége is lényegesen több (átlagosan 16–18 kg). A lúdfaj a szaporasági mutatókat tekintve a leggyengébb eredményeket adja, hiszen a legkedvezőbb esetben sem számolhatunk több, mint tojónként 35–40 naposlibával (sűrített tojástermelést feltételezve).  (kk)