Szánt-e még új barázdát az eke?

[dropcaps]Talán megbocsátja az olvasó, hogy Mihail Solohov regényének, az Új barázdát szánt az eke címét kérdésre módosítva vesszük számba a hazai földtulajdon-viszonyok és ezen belül a földbérletek terén uralkodó állapotokat, a jelenleg tapasztalható feszültség okait és indítékait.[/dropcaps] Annak tudatában is, hogy míg a doni kozákok életét bemutató regényben az ekék az egykori nadrágszíj parcellákat szántották egybe, a mostani, nemrégiben elfogadott törvénymódosító javaslat, amely a hazai mezőgazdasági földterületek bérleti feltételeinek módosítására vonatkozó feltételeket alakítja át, bár jelentőségében sem összemérhető, és az előzővel homlokegyenest ellentétes irányú törekvésre tesz kísérletet. Nevezetesen az egyéni, vagy kisvállalkozások és a kezdő fiatal gazdálkodók számára próbál meg lehetőséget nyújtani ahhoz, hogy a több ezer hektáros, szinte latifundumokként működő nagyüzemi gazdaságok által bérelt állami földterületekből ki tudjanak szakítani a működésükhöz szükséges néhány hektárt.

Nem titok ugyanis, hogy az önállóan gazdálkodni akaró kisgazdák, vagy kezdő, illetve fiatal agrárvállalkozók, akik bővíteni, fejleszteni, netán terjeszkedni szeretnének, elsősorban az egyik alapvető termelési eszköz, a föld használatának korlátaiba ütköznek lépten-nyomon.  Az eddigi lépések a számukra kiutalható termőterületek tényleges használatbavételét illetően inkább a remények és ígéretek szintjén maradtak, hiszen az érvényes jogszabályok csűrése-csavarása révén könnyen kijátszhatók voltak igényeik. Hogy az új törvénymódosítás a nagy termőterületeket bérlő gazdaságok vezetőit és az érdekeiket képviselő szervezeteket érzékeny pontján fogta meg, a reakcióikból érezhető.  A versenyképességi vitákat félretéve kíváncsian várjuk tehát, hogy az új módosított bérleti feltételek között sikerül-e a képzeletbeli ekével ténylegesen is új barázdát kihasítva megtörni a hazai agrárlobbi ebbéli monopóliumát.

Szilvássy László