Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Nagyon régi házigalamb-fajta, mely kialakításában valószínűleg szerepet játszott a slenke keringő és valamelyik hosszú csőrű galamb, sőt, talán a mooke keringő is.
A korabeli leírások szerint a fajtát a nyugat-pomerániai vajdaságban, méghozzá Stargard Szczeciński városában tenyészették ki. Innen származik a galamb neve is. A sztenderd meghatározás alapján hosszú testű, vízszintes tartású házigalambról van szó, melyre kicsi, lapos fej, jól fejlett arcorri rész, ill. hosszú, vékony, hátrafelé hajló nyak jellemző. A nyak nyugalmi helyzetben is, apró ütések formájában mozog. Ennek során a hosszú nyak kiegyenesedik, majd kissé begörbül. A sztenderd megköveteli ezeket az „ütéseket”, s amely példányoknál határozottabban jelentkezik, azokat értékesebbeknek is tartanak. A leggyakrabban simafejű egyedek fordulnak elő, de ennél a fajtánál nem kizártak a fésűs példányok sem. A stargardi rezgősnyakút több színváltozatban tenyésztik. Igy megtalálható elsősorban feketében, fehérben, vörösben, sárgában, fekete szalagos kékben, kovácsolt kékben, kovácsolt kék-fakóban, és baglyas szinekben is. A csaposok elfogadtak kékben, feketében, vörösben és sárgában. A hát a kékeknél és a kovácsolt kékeknél mindig színes. A csaposok 7-10 evezője fehér, s ezeknél a kloákatájék fehérsége megengedett. Ezt a nem mindennapi tulajdonsággal rendelkező fajtát sokan dajkagalambnak is használják, mivel hogy nagyon jó a fiókanevelő képessége. Egyes tenyésztők szerint három tojást is képes kikelteni és felnevelni.
Pint Sándor
