S noha a tulajdonosi és birtokszerkezetben valamint a technológiai eljárásokban bekövetkezett lényeges változások jelentősen megváltoztatták a hazai mezőgazdaság szerkezetét, termelési struktúráját is, be kell vallani, hogy fejlesztések híján nem minden területen – ezek egyike a zöldségtermesztés – tudtuk tartani a lépést az egyre keményebb piaci feltételekkel. Hosszú ideig áltattuk magunkat azzal az indoklással, hogy mindezt az uniós agrárpolitika és az általa folyósított támogatások közötti különbségek okozzák. Ezzel indokoltuk a lemaradásainkat, mondván, a szomszédainknak könnyebb, hiszen nyíltan vagy rejtett formában jóval több támogatást kapnak, mint a mi termelőink. S közben nem vettük észre, hogy elment a vonat…
Mára oda jutottunk, hogy egyre nehezebb olyan zöldségtermesztőt találni, aki optimistán és bizakodva tekintene a jövőbe. Néha-néha ugyan megvillantanak előttük különféle kitörési lehetőségeket, amelyek aztán többnyire kormány-, vagy miniszterváltás után a poraikba hullnak. Pedig még van néhány pozitív példa és életképes vállalkozás, amelyek folyamatosan keresik a megoldásokat, hogy a helyi adottságoknak megfelelő költségtakarékos, egyben minőségi termékek előállításával képesek legyenek fennmaradni ezen a piacon. Nyilvánvaló, a helyi termékekre és a térségek termelői közötti együttműködésére épülő termékstruktúra kialakítása nem egyszerű, de legalább lehetőséget kínál arra, hogy a saját földjükön végzett munkából tisztességesen meg tudjanak élni.
Szilvássy László