Pozitív példákat

December elején egy rendhagyó Mikulás napi rendezvényen felcserélték a szerepeket az újságírók és az agrárágazat vezető képviselői. Az évbúcsúztató találkozón nem a sajtó képviselői kérdeztek, hanem az agrárérdekvédelmi szervezet vezetői voltak kíváncsiak többek között arra is, hogyan látják a hazai ágazat tényleges helyzetét azok, akik rendszeresen tájékoztatnak a tevékenységéről. Általánosságban továbbra is az ágazatot sújtó gondokról és problémákról volt szó, amelyeket máig hajlamosak vagyunk a túlerővel rendelkező külföldi tőke, a monopol helyzetükkel számtalan esetben visszaélő üzletláncok, és a mi szempontunkból hátrányosnak minősített uniós támogatási rendszer következményeiként magyarázni, s ezt próbáljuk sugallni a közvélemény felé. Még a pozitív hangulatú írásokban is gyakran a látástól vakulásig tartó gürcölés, a nehéz, de anyagilag nem eléggé megbecsült munka, a változó feltételekhez való igazodás kényszere kerül előtérbe, ami tényszerűen igaz, de egyoldalú. Ezek alapján nem véletlen, hogy a mai fiataloknak nem éppen szívük csücske, vagy vágyaik netovábbja, hogy itt keressék a megélhetésüket.

Pedig ma már GPS által vezérelt, számítógéppel, vagy laptoppal programozott, akár egy ujjal is kormányozható, minden kényelemmel felszerelt modern gépekben ülve végezhetik a munkájukat. Van, illetve lenne tehát mire büszkének lenni, amit azonban gyakrabban kéne hangoztatni is. Félreértés ne essék, nem az egykori termelési riportok túlzottan optimista hurrá hangulatát kívánom vissza, de úgy vélem, ez az ágazat is megérdemli, hogy a kockázatok és veszélyek mellett a benne rejlő esélyeket és lehetőségeket is jobban hangsúlyozzuk. Annak  reményében kívánok sikerekben gazdag új esztendőt olvasóinknak és az ágazati szereplőknek, hogy az elkövetkező időszakban egyre több ilyen pozitív példáról tudunk majd a korrekt tájékoztatás szempontjait figyelembe véve beszámolni .

Szilvássy László