Póréhagyma: az igénytelen, de értékes zöldség

[dropcaps]Az emberiség egyik ősi kultúrnövénye a póréhagyma. Ismert zöldségféle volt az ókori Egyiptomban, de a görögök és a rómaiak is előszeretettel fogyasztották. Napjainkban is népszerű kultúrnövény. Élettani hatása igen kedvező, magas az ásványianyag-tartalma, és számottevő mennyiségű vitamin is van benne.[/dropcaps]

Évelő növény, de nálunk csak a téli fajták képesek áttelelni. A póréhagyma magassága 40-60 cm. A levelek alsó része fehér színű, a gyökérzet felett hüvely szerűen egymást burkolva hengerszerű alakzatban fejlődnek. A levél folytatása zöld színű, a külső levélhüvelyek zölden csíkozottak, laposak, 2-3 cm szélesek, ellentétes oldalról sűrűn egymásra lapolódnak. A póréhagyma csak a második évtől hoz magszárat, amely 100-120 cm magas is lehet. A szár vastagsága egyenletes, tartása merev. Virága gömb alakú, melynek átmérője elérheti a 8-12 cm-t, a virágernyők szára 4-6 cm-es. Szirmai aprók halvány rózsaszínűek vagy zöldes-fehérek, megtermékenyülést követően toktermést képeznek. Magvetéssel és palántázással egyaránt szaporítható növény. Talajként közepesen kötött, tápanyagban gazdag talaj a megfelelő. A magvetésre ideális a március hónap. A magok csírázása és a növény növekedése 5°C felett indul meg. A növény optimális fejlődési hőmérséklete 19-22°C. Vetését 2 cm mély árokban végezzük 25 cm sortávolsággal. A kikelt egyedek ritkítását fokozatosan végezzük. Fiatal növényeknél 5 cm, kifejlett növényeknél 10-15 cm tőtávolság az optimális. Vetésnél vagy palántázásnál javasolt a növényeket  5-10 cm mély árokba helyezni, majd amikor a növények tenyészidejük feléhez érnek, érdemes az árkot földel feltölteni, így megnövelhető a póréhagyma értékes fehér része. Alapvetően fény- és folyadékidényes növény. Itthoni körülmények között a jó terméshozam nem valószínűsíthető öntözés nélkül, de augusztus-szeptember után már nem kell öntözni. Árnyékos helyen gyéren terem. A magszár képződéséhez  nyugalmi időszakra van szüksége, amely 1,5-2,5 hónapig tart 4-6°C-on. A végső betakarítással akár a késő őszt is meg lehet várni.

Sokan a póréhagymát méltán emlegetik a francia konyha egyik elismert alapanyagaként. Nem véletlen, hogy az európai póréhagyma-termelésben az élen Franciaország áll, évi 10 millió tonna átlagtermeléssel. Hajszálgyökérzetét leszámítva az egész növényt felhasználjuk a konyhában. Élettani hatásai kedvezőek, akárcsak  a többi étkezési hagymaféléké, viszont íze és szaga nem annyira intenzív, mint például a vöröshagymáé. Felhasználhatósága igen változatos. Egyaránt fogyasztjuk nyersen, főve, sütve vagy szárítva. Felhasználják díszítő elemnek, salátaként, levesekben vagy fűszernövényként, de mint önálló köret is megállja helyét.

Energiatartalma alacsony, de jelentős vitamin- és ásványianyag-forrás. Nagyobb mennyiségben tartalmaz B6-, C- és K-vitamint, valamint folsavat. Ásványianyag-tartalmánál érdemes megemlíteni a vasat, a foszfort, a káliumot és a magnéziumot. Élettani szempontból további fontos további tápanyagok is vannak benne: cink, mangán, szelén. Nagyobb mennyiségben tartalmaz allicint, amely antibakteriális hatású kénvegyület. Glikémiás indexe (GI) közepes. Értékes tápanyagtartalma mellett jótékonyan hat az emberi szervezet vízháztartására, a koleszterinszintre és a magas vérnyomásra.