Pestis és kárpótlás

Miközben az előző számunkban végre pozitív fejleményekről és tényleges támogatási kezdeményezésekről tudtunk beszámolni, a legutóbbi fejleményekben már a hatás-ellenhatás törvényének igazolásaként újra az agrárágazatot sújtó negatív csapások kerültek előtérbe. Legyen szó a pockok inváziójáról, amelyek az ország déli-délnyugati részében lopakodó hadseregként tarolták le a termés jelentős részét, vagy a keleti végeken pusztító afrikai sertéspestisről, amelynek következményeként most az ottani gazdáknak kell megszabadulniuk az állományaiktól annak érdekében, hogy megállíthassák a kór terjedését. Nem beszélve a klímaváltozás következményeire való reagálás szükségszerűségéről, amely már a mi térségünkben is egyértelműen érezteti hatását.

Az ország keleti részén, ahol a pockok inváziója pár évvel ezelőtt már kimutatta a foga fehérjét, most egy újabb, jóval nagyobb károkkal és következményekkel járó csapással szembesülnek a gazdálkodó állattartók. Az afrikai sertéspestis, ami a környező országokban megjelenve már az előző évben komolyan jelezte, csak idő kérdése, mikor üti fel a fejét nálunk is ez a betegség. A kérdés csak az volt, hogy mekkora területet érint majd, és milyen állománylétszámot kell majd feláldozni a terjedésének megakadályozása és felszámolása érdekében. Egyelőre úgy tűnik, hogy a kötelező intézkedéseknek köszönhetően sikerül egy meglehetősen kisebb térségben lokalizálni a fertőzést, bár a fertőzést terjesztő vaddisznók mozgása kiszámíthatatlan, így a betegség további terjedése sem kizárható.

Ennek fényében érthető a szaktárca fokozott aktivitása és határozott fellépése, hiszen a sertéspestis nagymértékű további terjedése nemcsak a gazdák állományainak felszámolását, hanem a hazai állattartók esetleges kiviteli lehetőségeinek jelentős korlátozását is jelentené. Ezért nincs mese, a szigorított tartási feltételeket és korlátozásokat be kell tartani. S noha a meghirdetett kárpótlási szándék az elpusztított állatokért csak a központi nyilvántartásban szereplő egyedekre vonatkozik, így a háztájiban nevelt, ám be nem jelentett malacok és hízók után nem igényelhető, az a másfél, vagy három eurónyi juttatás, ami az elpusztított állatok kilója után jár majd, biztosan nem oldja meg az ezer sebből vérző hazai állattartás problémáit.

Szilvássy László

About jogazda.com

Cikkajánló

A vértetű

A vértetűt (Eriosoma laningerum – Vlnačka krvavá), Amerikából hurcolták be még az 1880-as években alma …