Október végén a gyümölcsösökben megkezdhetjük az őszi talajmunkát. Ez abban különbözik a nyári talajműveléstől, hogy mélyebben végezzük. Sűrűbb telepítésű, kisebb házikertekben ősszel rendszerint felássuk a talajt. Laza vagy középkötött talajokon a közismert szerszámot használjuk, a kötöttebb talajokon viszont erre a célra az ásóvillák megfelelőbbek. A nagyobb kiterjedésű kertekben az őszi talajmunka szántással oldható meg.
A mélyebb talajmunkával jól meglevegőztetjük a talajt, s ez elsősorban a kötöttebb területeken fontos. A mélyebb talajmunka elősegíti az őszi és a téli csapadék jobb behatolását és raktározását is.
Az őszi mély talajmunkát célszerű öszszekötni a termő gyümölcsösökben a szerves- és műtrágyázással. Ezzel elérhető, hogy a talaj felszínére kiszórt szerves trágya és a lassan ható műtrágyák (kálium- és foszfortartalmú) a mélyebb rétegbe kerüljenek, közelebb a gyökérzethez, ahová különben csak lassan hatolnának be. Mindig csak érett istállótrágyát, vagy komposztot használjunk.
Termő gyümölcsösben szervestrágyázásra általában nem minden évben kerül sor, de célszerű két- vagy legalább háromévenként istálló- vagy egyéb szerves trágyát adagolni. Ha istállótrágyát nem tudunk beszerezni, akkor a házi készítésű komposzt is megfelel. A szerves trágyát általában akkor kívánatos nagyobb menynyiségben kijuttatni, amikor a következő évben nagy termés várható. Ezt ősszel a rügyek mennyiségéből, fejlettségéből már lemérhetjük. Általában jó minőségű istállótrágyából – kétévenkénti trágyázást feltételezve – 100 m2-enként 6 mázsát adagoljunk. A kálium- és foszfortartalmú műtrágyákat a termő gyümölcsösökben – függetlenül a várható termés nagyságától – évenként rendszeresen adagoljuk. Ezzel elérhető, hogy e tápanyagokból kiegyenlített lesz a gyümölcsfák ellátása az egész gyökérzettel átszőtt talajzónában. Az a helyes, ha (40%-os) kálisóból évenként 100 m2-re számítva 10, szuperfoszfátból pedig 6 kg mennyiséget adagolunk.
Gyümölcsfajonként bizonyos eltérések mutatkoznak az egyes tápelemek iránti igényben. A csonthéjasok általában káliumigényesebbek, az almatermésűek viszont a foszforból kívánnak aránylag többet. A bogyósok is káliumigényes gyümölcsfajok. Ezt a tulajdonságot és igényt a termő gyümölcsösök őszi trágyázása során is vegyük figyelembe éppen úgy, mint a telepítés előtti alapozó trágyázáskor.
Ősszel nitrogéntrágyázásra nincs szükség. Ezt a tápelemet tavasszal és nyár elején szükséges kijuttatni fejtrágya formájában. Kevés nitrogéntartalmú műtrágyát mégis érdemes adni, mert jobban hasznosul a kálium- és a foszforműtrágya.
A termő gyümölcsösök őszi trágyázása során mind a szerves, mind pedig a műtrágyákat az egész területen egyenletesen elszórva munkáljuk be a talajba. Régebben divatos volt az úgynevezett „csurgóba“ történő trágyázás, de ez alkalmatlan, mert a gyökérzet – különösen a sűrűbben telepített kiskertekben – néhány év alatt az egész területet behálózza. A tápanyag egyenletes elosztása serkenti a gyümölcsfák gyökereinek növekedését, arányosabb elhelyezkedését.
A trágyákat kijuttatásuk után mielőbb, lehetőleg még aznap forgassuk, dolgozzuk be a talajba, hogy minél kisebb legyen a tápanyagveszteség. (sz)