Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Lombtalan állapotban a bokrok ágrendszere jól áttekinthető, jobban láthatjuk a felkopaszodott, elöregedett ágakat, amelyeket tőből kell eltávolítani. A metszést fagymentes időben, a korán fakadó cserjékkel (aranyeső, ribiszke) kezdjük. Ezekben a nedvkeringés már az első enyhébb, tél végi napokon megindul, és a metszési helyeken jelentős mennyiségű nedv szivárog ki; ez persze tápanyagveszteséget jelent.
A későn kihajtó cserjéket (füge, lila akác) és a fagyérzékenyeket (nyári orgona, hortenzia) hagyjuk utoljára, mert ezek még április végén is metszhetők.
A tű- és lomblevelű örökzöldek (fenyők, cédrusok, tuják, mahóniák, borókák) még télen is vesznek fel tápanyagokat (ha gyökérzónájukban nem fagyott a talaj), illetve adnak le vizet és oxigént. Ezek a növények ezért nem is annyira a hidegtől, mint inkább a vízhiánytól szenvednek. Az átfagyott talaj morzsái között ugyanis a víz jég formájában van jelen, s ezt a gyökerek akkor sem képesek felvenni, ha átmenetileg a levegő hőmérséklete a fagypont fölé emelkedik. Nagyon hasznos ezért, ha hoszszabb szárazság után az örökzöldeket télen is megöntözzük. Ezt fagymentes napokon, nagy mennyiségű vízzel tegyük. Különösen érzékenyek a téli vízhiányra az ősszel ültetett örökzöldek, ezért ne mulasszuk el őket télen is megöntözni.
A télen gyakori ónos eső sokszor akár 1–2 cm vastag jégréteggel vonja be a fák és bokrok ágait, amelyek a nagy terhelés következtében meghajlanak, lerepednek. A jégpáncél a növények légzését is akadályozza. A legaktívabban lélegző rügyek a jégbevonat alatt nem jutnak oxigénhez, megfulladnak, elpusztulnak. Ha a jég másnapra nem olvad el, akkor óvatosan le kell veregetni az ágakról. Erre legalkalmasabb a cirokseprű.
A cserepes, ládás növények (kerti muskátli, futómuskátli, leander, fukszia, rozmaring) nyáron szép leveleikkel, formájukkal, gazdag virágpompájukkal hívják fel magukra a figyelmet. Délről származnak, így nem viselik el a nálunk szokásos téli fagyokat; késő ősszel védett, fagymentes helyre kell őket rakni.
Az edényes növények téli fény- és hőigénye igen eltérő. A teleltetés alapszabálya, hogy a helyiség hőmérséklete még átmenetileg se süllyedjen fagypont alá. Nem kedvező számukra az erős napsütés, s nem szeretik a léghuzatot, a hirtelen hőmérsékleti változásokat sem.
A legtöbb edényes növény lépcsőházakban, előcsarnokokban, világos szuterénekben jól átteleltethető. Rosszul viselik viszont a helyváltoztatásokat, ezért a tél folyamán lehetőleg ne mozgassuk őket.
A telelő növények életfolyamatai erősen lelassulnak, így igen kevés vizet vesznek fel és párologtatnak; ritkán kell hát öntözni őket. (szl)
