Ne mellőzzük a mutatós és hasznos kakukkfüvet!

[dropcaps]A kakukkfű lassan terjeszkedő, ízletes évelő kis levelekkel és virágokkal, amely 10-12 cm-es talajtakarót képez a kevésbé forgalmas helyeken. Eléri a 15-25 cm magasságot. A szárak fásak és kemények, a szürkészöld levelei pedig kicsik és ovális alakúak. A halványlila színű virágok kis fürtökben jelennek meg, a leveleinek pedig erős illata van. Bármilyen jó vízelvezetésű talajban megél. Jól viseli a szárazságot így sziklakertbe is ültethető.[/dropcaps]

 

[information]Általános tudnivalók

Növénytípus: évelő

Latin név: Thymus vulgaris

Kifejlett növény mérete: 30 cm magas és ugyanilyen széles

Fényigény: teljes napfény

Virágzás időszaka: június-július

Talajtípus: jó vízelvezetésű, világos talaj

Kártevői: takácsatkák

Betegségei: gyökérrothadás, gombás betegségek [/information]

A kakukkfüvet sok helyen egynyári fűszernövényként termesztik. Olaját a gyógyászatban és parfümök készítéséhez használják. Jól használható húsos ételekhez. Nagyon jó ízt ad a lassú lángon készült marhahús ételeknek. A kakukkfű inkább dekoratív, semmint ízletes. Kitűnő étvágygerjesztő, gyomorerősítő, diétás ételek elkészítésénél is nyugodtan használhatjuk. Virágos leveles hajtásában található illóolaj nagyon jó baktérium- és gombaölő hatású vegyület, amelyet számos gyógyszerkészítmény előállítására használnak. Hurutoldó, köptető, köhögéscsillapító teakeverékek alkotórésze. Használják kozmetikumok készítéséhez és díszítéshez. A friss vagy szárított kakukkfüvet salátákba is lehet használni, valamint koszorúk és virágdíszek készítéséhez.

 

Termesztése és gondozása
Tavasszal vessük el a magokat egy szaporító ládába vagy egyenesen a kertbe. Amíg kicsik, folyamatosan legyen nedves a talaj, és kb. 15 cm távolságra tegyük egymástól. Amint jól meggyökereztek, már nincs szükségük sok öntözésre vagy trágyázásra. A gyökértörzsosztást tavasszal kell elvégezni. Mindegyik növényt osszuk kis részekre figyelve arra, hogy mindegyiken legyen egy kis gyökér.

Szedése
Az első évben csak keveset szedjünk róla (vagy egyáltalán ne). Egész évben szedhető, bár júniusban és júliusban van a legjobb íze. Télen a növények nem nőnek, így ilyenkor keveset szedjünk róla. A kakukkfű szárát le lehet fagyasztani vagy meg lehet szárítani – mindkét esetben megőrzi eredeti ízét.

 

Sajnos a hazai konyhában kicsit mellőzött lett a kakukkfű, de szerencsére a kiskertekbe egyre többen ültetik ezt a gyönyörű és aromás fűszernövényt. Ma már több fajtát is megtalálhatunk a kertészetekben, hiszen van köztük talajtakaró, vagyis elterülő habitusú és van, amelyik felálló fajta.

Ültessük laza jó vízáteresztő képességű virágföldbe és a kert napos meleg részére. A túllocsolás nem bírja, így ha cserépbe vagy ládába ültetjük, gondoskodjunk a felesleges víz elvezetéséről. Az ültetés ideje tavasz, ha megvetéssel szaporítjuk, már márciusban előnevelhetjük a palántákat egy 15-18 fokos világos helyen majd májusban, ha az idő már 10 fok felett van tartósan, ültessük ki a növényeket a szabadba.

Ezután egészen őszig szedhetjük a friss hajtásokat, amelyek kiváló ízt és aromát kölcsönöznek sülteknek, mártásoknak, salátáknak, de csak kis mennyiségben adagoljuk az ételhez. Az olasz és a francia konyha nélkülözhetetlen fűszernövénye, de készíthetünk vele fűszerecetet vagy fűszerolajat is.

A leveleket és a hajtásokat a legjobb a kora reggeli órákban szedni, és lehetőleg még virágzás előtt gyűjtsük be őket, majd frissen vagy szárítva is felhasználhatjuk. Sajnos idősebb korában erősen fásodik, ezért néhány évente érdemes magról vagy hajtásdugványról új töveket szaporítani. Télire sem kell felszedni a töveket, de érdemes takarással védeni a fagyok ellen. Dekoratív és mutatós növény lehet egy szép dézsába vagy kerámia edénybe ültetve. A leveleket és hajtásokat akár fürdővízbe is tehetjük, amely így nyugtat és felfrissít egy fárasztó nap végén.

Szaporítása

A kakukkfüvet lehet magról, gyökérosztással és dugványozással is szaporítani. Ha egyáltalán nincs kakukkfüvünk, akkor az a legjobb, ha magról termesszük, ez viszont csak egy év után lesz termő. Jó tulajdonsága, hogy elriasztja a káposztalegyeket. Mivel vonzza a méheket, ültessük olyan helyre, ahol szükség van beporzásra.

A bátorság jelképe

A  kakukkfű kedvelt fűszer volt mind az ókorban, mind a középkorban. Nagyanyáink kertjéből sem hiányozhatott. Napjainkban is egyre többen ismerik, szeretik és használják. Tudományos neve görög eredetű – Thymon. Nevének jelentését egyesek a füstölővel kapcsolják össze, és valóban évszázadokig használták ilyen céllal. Az ókorban parfümként és fűszerként is használták. Más olvasatban neve életenergiát, bátorságot jelent, a görög nők a hadba induló férfiak ruhájára – a vitézség jelképeként – kakukkfű-ágacskát hímeztek. A római katonák pedig csatába menet kakukkfüves vízben fürödtek, hogy így merítsenek bátorságot. A középkorban is a bátorság jelképe volt. A keresztes lovagok ruhájukba rejtve hordták magukkal.