Ne folyjon el kihasználatlanul…

A hazai agrárágazat máig megoldatlan problémája és a mezőgazdasági fórumok évek óta visszatérő témája az öntözés, amelynek rendezését általában minden új kormányzat a zászlajára tűzi, de amikor a környezeti feltételek, az éghajlat, az időjárás és a klímaváltozás következményei egyre sürgetőbben vetik fel a mesterséges csapadékpótlás szükségességét, sőt nélkülözhetetlenségét, a rendszer jelenlegi állapotában legfeljebb azt tanácsolhatnánk az esőínségben szenvedő térségek termelőinek, hogy jobbik esetben a könnyeikkel öntözzék az eső után sóvárgó földeket.

Pedig az egykoron 330 ezer hektáron kiépített öntözőhálózat néhány évtizeddel korábban még a mezőgazdasági termelés intenzifikálásának egyik fontos tényezőjeként várta a további fejlesztéseket, helyette az ágazati átalakítás és tulajdonosváltások, illetve a vashulladékot gyűjtők találékonyságának malomkövei között vergődött. Mára a legutóbbi adatok szerint jó, ha 50 ezer hektáron vagyunk képesek a csapadék mesterséges pótlására, miközben a globális előrejelzések egyre nagyobb hőmérsékleti ingadozásokat és szárazságokat jósolnak. Ágazati szereplők a megmondhatói, hogy a rendszerváltás utáni időszakban hány ágazati koncepció próbálta így, vagy úgy rendezni a kérdést, feltámasztani tetszhalott állapotából ezt a tevékenységet: az öntözővíz árának támogatásától kezdve a szimbolikus összegért való bérbeadáson át a legújabb elképzelésig, amely a felszíni vizek és a vízelvezető csatornák hatékonyabb kihasználásában véli felfedezni az esőpótlás lehetőségeit. Nem véletlenül ragozták már egy ideje az érintettek, hogy a tengerbe elfolyó vizeket itt kéne tartani, aktívabban bevonni a körforgásba, és a csapadék-mérleg javítására kihasználni. Most jó szokásunkhoz híven, ehhez is megszületett a stratégia és a koncepció, amely végre az adott térségek vízmegtartó képességének és a víz körforgásának rendezését is felvállalta. Lényeges elemeiről nemrégiben Paton számoltak be a tárca képviselői. Olyan átfogó, több szempontot is figyelembe vevő elképzelést prezentáltak, amelynek alapján immár a digitális adatszerzés és –feldolgozás lehetőségeit is kihasználva megvalósíthatók lesznek a szükséges vízügyi beruházások. Ebbe beletartozik a csatornák vizének és partjainak megtisztítása, a meglévő zsilipek, átemelő szivattyúk felújítása, a vízelvezető csatornák és a felszíni víztározók kihasználása is. Megcsillantva a reményt, hogy a víz nem fog kihasználatlanul elfolyni a tengerbe…

Szilvássy László

 

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda júniusi száma

Júniusban a háztáji kertekben már „nagyüzem” van, ebben a hónapban ugyanis a legtöbb zöldségféle az …