Naspolya – a késői fagy sem tesz kárt benne

A naspolya a múlt század közepén még ismert és népszerű volt Európa-szerte, és a régi kertészeti könyvekben őshonosként emlegették. A Kárpát-medencében az almához, körtéhez, birshez hasonlóan nagyon sok helyen előfordult a kertekben. Aztán valahogy kiment a divatból…

Eredetileg Ázsiából – elsősorban Japánból és Kínából – került hozzánk. Délkelet-Európában, a Földközi-tenger mentén már az ókorban is termesztették.

Ez a furcsa gyümölcs frissen szedve kemény, élvezhetetlen. Jellegzetes íz- és zamatanyagai az érlelés során alakulnak ki. A késő őszi fagy nem tesz kárt benne, sőt, ha a fán hagyják, és a dér egyszer-kétszer megcsípi, édesebb és zamatosabb lesz. Szedés után rétegekben kiterítve érlelhető. Szobahőmérsékleten természetesen előbb, hűvös padláson vagy kamrában később válik fogyaszthatóvá. Akkor jó, ha szottyos lesz: héja pergamenszerűen elválik, könnyen lehúzható, alatta pedig az érett körtéhez hasonló, kásás állagú, édes és egyben fanyar gyümölcshús rejlik.

A naspolya rendkívül gazdag vitaminokban, főként C-vitamin tartalma kiemelkedő – 12 mg/100 gr. Magas vastartalma miatt a vérzékenységben szenvedőknek kimondottan ajánlott, jelentős kalciumtartalma pedig csonterősítő hatással bír. Leve alkalmas a szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére. A népi gyógyászatban a kérgéből készült főzetet a vérzés csillapítására használták, magvainak főzetét pedig a vesekő elhajtására.

Aki naspolyát akar a kertjében ültetni, az feltétlenül oltványt vásároljon. Lehet ültetni magról kelt vagy sarjból fejlődött csemetét is, ezek azonban jóval kisebb gyümölcsöket hoznak, fájuk pedig többnyire tövises, akár csak a vadkörte és a galagonya. A naspolya a meleg tájak szülötte, nálunk se szereti a hideg fekvést. Legjobban a napos, félárnyékos helyeken érzi magát, épületek, falak északi oldalára ne ültessük. A téli hideget viszont jól elviseli, és a kora tavaszi fagyok se szoktak kárt tenni a későn nyíló virágokban.

Gyökérzete sekélyen terjed, ezért nincs szüksége mélyrétegű talajra. Nem válogat a talajokban, de legjobban a kissé nyirkos, tápdús talajokban fejlődik. Sovány, száraz területen mindenképpen öntözni kell. A rendszeres trágyázást bőséges terméssel hálálja meg.

A naspolya virágai öntermékenyek, nincs szükségük más fajta vagy más egyed virágporára ahhoz, hogy a virágból gyümölcs fejlődhessék. Ez nagy előny, mert ily módon a naspolya társ nélkül is ültethető. A naspolya nem igényel sok gondoskodást, nincs is vele baj, mert rendszeresen terem. Egy dolgot azonban föltétlenül meg kell jegyezni: a naspolya vesszőit nem szabad megmetszeni. Aki ugyanis bekurtítja a vesszőket, az a termést vágja le a bokorról, mert a naspolya termőrügyei a vesszők csúcsán állnak.

Az idősebb naspolyabokrokat is csak ritkítani szabad, tehát szükség esetén a nagyon sűrűn álló ágakat tőből fűrészeljük ki, és semmiképpen se feledkezzünk meg a sebek gondos kezeléséről!

A naspolya jól tűri az ifjítást is, ezért a nagyon idős, felkopaszodott, felnyurgult bokrokat érdemes megifjítani. Erre lombfakadás előtt, tavasszal kerüljön sor. Ügyeljünk arra, hogy a koronát alkotó, megmaradó 5–6 vázág egyenletesen helyezkedjék el, és megközelítően azonos erősségű legyen. A vázágak végén föltétlenül maradjon egy egyéves vessző, amely a továbbnövekedést biztosítja. Betegségek és kártevők a naspolyát nem szokták megtámadni. Ennek az okát abban kereshetjük, hogy a növény minden része sok csersavat tartalmaz. (sz–md)

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda novemberi száma

A naptár szerint az utolsó őszi hónapban a télbe indulás előkészületei határozzák meg a gazdák és a kertészkedők tevékenységét, …