Nagyobb teret szánnak a kis- és középvállalkozásoknak

Vertikális integráció és hazai termékértékesítő lánc

A szlovák parlament mezőgazdasági bizottságának elnökeként elsősorban a törvényhozás agrárágazatot érintő jogalkotási folyamatának szervezőjeként van szerepe, egyúttal azonban az ágazat fejlesztési kérdéseivel is foglalkoznia kell. Csicsai Gábor a Híd szakpolitikusa, korábban mezőgazdasági államtitkárként már részt vett az ágazat legfelső irányításában, s régóta nem rejti véka alá azt a véleményét, hogy az átalakított agrárágazat működésében nagyobb szerepet kell kapniuk a kis- és közepes vállalkozásoknak. Most hogy újra kormányzati szerephez jutottak, hogyan látja, milyen irányba, milyen erővonalak mentén várható a hazai mezőgazdaság sorsának alakulása az elkövetkező ciklusban.

A szlovákiai agrárágazat fejlesztési irányzatát illetően a miniszter asszonnyal egyetértettünk abban, hogy a hazai mezőgazdaság legkevésbé fejlett és legérzékenyebb területe a kis- és középvállalkozói szegmens, amelynek átalakítási folyamatában az elkövetkező időszakban nagyobb teret szeretnénk adni a kis- és közép illetve családi gazdálkodásoknak, egyúttal ezeknek a szövetkezeti vagy más közösségi formában történő együttműködését is jobban kell majd támogatni.

Ebből a szempontból a szlovákiai mezőgazdaság szerkezete azonban egyelőre még nincs összhangban az említett elképzelésekkel…

A statisztikai adatok is azt mutatják, hogy Szlovákiában a mezőgazdasági cégek összlétszámában a kis és közepesen nagy vállalatok száma a 80 százalékot teszi ki, a kifejezetten nagy vállalkozások pedig a fennmaradó 20 százalékot. Fordított viszont a helyzet a termelés volumenét illetően. A kis- és középvállalkozások nagy számuk ellenére az össztermelés értékének csupán 20 százalékát adják, ugyanakkor a nagyüzemek a termelés 80 százalékát produkálják. Ezen szeretnénk változtatni úgy, hogy az évtized végére ez az arány 60:40, jobbik esetben 50:50 százalékra módosuljon. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, de le kell rakni az alapokat a változások érdekében, de félreértés ne essék, ugyanakkor a nagyüzemi formáknak is megvan a létjogosultságuk. Ezek azért hatékonyak, mert nagy területen, maximális gépesítéssel, modern technológiák alkalmazásával dolgoznak, viszont a hatékonyság egyik jellemzőjeként egyre kevesebb embert foglalkoztatnak. Az európai mezőgazdaság fejlesztési koncepciójának alapelve, hogy a versenyképesség fejlesztése mellett munkát és megélhetést biztosítson a vidéken élő embereknek is. E két tényezőnek nálunk is összhangba kellene kerülnie. Egy-egy adott térségben az ott élő embereknek helyben kell megtalálniuk a megélhetésüket, ehhez kell megteremteni a feltételeket. A nyugati országokban ez már működik: a kisebb gazdaságokban folyik a termelés, ugyanakkor a kritikus pontokban, ahol a megtermelt javak és termékek további értékesítéséről, illetve a hozzáadott érték növeléséről van szó, ott a kis gazdaságok nagyobb egységekbe, szövetkezetekbe tömörülnek, hogy hatékonyabban tudják érvényesíteni érdekeiket.

Az elmúlt évtizedekben az ágazat sorsának alakítására, fejlesztésére több koncepció is született, ezek azonban csak részben, vagy egyáltalán nem valósultak meg, és a végeredmény: fejlett, verseny- és működőképes mezőgazdaság helyett folyamatos a leépülés. Mitől válhat kedvezőbb irányúvá a fejlődés, mitől változhat életképessé és jobbá ez az ágazat, miért a kis- és közepes családi vállalkozások helyzetbe hozása segítené ezt a folyamatot?

Tisztában kell lenni azzal, hogy a gazdasági folyamatokat nem lehet egy varázsvessző suhintásával megváltoztatni. Ez egy folyamat, amelynek le kell rakni az alapjait, az állam, illetve az unió által biztosított lehetőségekkel ki kell alakítani a szükséges feltételeket és működő pozitív példák alapján felmutatni a benne rejlő lehetőségeket, esélyeket. Hogy akiknek képességük, tudásuk és akaratuk is van, meg tudjanak élni a családjukkal ebből a tevékenységből. Nem az a cél, hogy gyors meggazdagodást kínáljon a gazdálkodóknak, hanem hogy hosszú távon, tisztességes, elfogadható és megbízható jövedelmet illetve életfeltételeket biztosítson a vidéken élőknek. Nem véletlen, hogy az uniós támogatásoknak csaknem a fele (48 %) ebbe a szektorba irányul, hiszen itt nemcsak a mezőgazdasági termelés versenyképességéről, hanem többek között a vidéki élet fenntartásáról, az itt élő emberek helyben maradásáról, és olyan életfeltételek kialakításáról van szó, amelyek mindezt biztosítják. Nyilvánvaló, hogy a nagyüzemek gazdaságilag hatékonyabban termelnek, működnek, a kis gazdaságoknak nem az fő céljuk, hogy velük a globális piacokon versenyezzenek. Ugyanakkor a működőképességük fenntartásához egyértelműen szükség van a vertikális integrációra, amelyet leegyszerűsítve termék-finalizációs láncnak is nevezhetünk. A lényeg, hogy a gazdálkodók az általuk megtermelt termékeket közösen feldolgozzák és saját forgalmazói hálózatukban is tudják értékesíteni. Nyugaton ezt ún. rövid értékesítési láncoknak is nevezik. Nos, a mi koncepciónkban ehhez szeretnénk kialakítani a feltételeket.

Melyek azok, amelyeket az állam, illetve a szaktárca a folyamat beindításához meghatározónak tart?

Egyik alapvető szempont, hogy a gazdálkodni akaró embereknek, legyenek azok fiatalok vagy idősebbek, földet kell adni. A számítások szerint 30-35 hektáron már képes eltartani magát egy családi vállalkozás. A parlament őszi ülésszakára előkészületben van az a törvénymódosítás, amellyel a jelenleg érvényben lévő földhöz jutást szabályozó törvény rendelkezéseit az elképzelésekhez igazítjuk, és ennek alapján már nemcsak a fiatal gazdáknak, hanem minden gazdálkodni akaró embernek, ?közösségnek? lesz joga földet igényelni az Állami Földalaptól. Úgy látjuk, hogy a fiatal gazdák jelenlegi támogatási rendszerét is át kell alakítani. Az a véleményem, hogy ezen a területen konkrét, hatékony és működőképes projekteket kell támogatni, mégpedig úgy, hogy kölcsönök helyett az állami kezességet biztosító bank (SZRB) révén hosszú távú garanciákat kell vállalni az életképes tervekre. Ugyancsak változtatásokat kell eszközölni a vidékfejlesztési tervben a projektek kiírása és elbírálása terén. A jelenlegi koncepció által támogatott fejlesztési területek, az állattenyésztés, a speciális növénytermesztés igényeinek kielégítését szolgáló pályázatokban sokkal fontosabb szerepet kell kapniuk a finalizáció, illetve az értékesítés szempontjainak. Az előző rendszerekből például hiányzott a támogatott gép, vagy technológia kihasználtsági mutatója, így kerülhettek nagyteljesítményű munkagépek például 2-300 hektáros gazdák tulajdonába. A jelenlegi rendszerben én a speciális ágazatok támogatási feltételei között inkább a béralaphoz kötött mutatókat szorgalmaznám.

A hazai mezőgazdaság problémáinak egyik eredőjét sokan látják abban, hogy a rendszerváltás után ide beengedett áruházi láncok követelményei fékezik, sőt gyakran ellehetetlenítik a hazai termékek, és ezáltal az itteni termelők jobb piaci érvényesülését. Hogyan lehet javítani a piaci értékesítési lehetőségeket a kistermelők számára, mikor látjuk, hogy az eddig működtetett szabályok, az áruházláncokkal szembeni követelések és tiltások nem hoztak kézzelfogható eredményt.

Nyilvánvaló, hogy a globális piaci versenyben kötelezően előírt belső rendszabályokkal nem lehet meghatározni a polcok tartalmát. A mi véleményünk szerint az agrárágazatban felépítendő vertikális integráció keretében ki kell alakítani egy önálló saját üzleti hálózatot is, amelyben elsősorban az említett kis- és közepes gazdálkodók termékei kerülhetnének a polcokra. Ez a hálózat lehetne regionális, de akár országos szintű, amelynek létrehozásában a jogi környezet kialakításával az államnak, a termékforgalom szervezésében pedig elsősorban az ágazati szakmai szervezeteknek kellene meghatározó szerepet vállalniuk. Az egyes szakágazatok termelőinek egyébként már most is vannak szakmai érdekvédelmi szervezeteik (tejtermelők, húsmarha-tenyésztők, sertéstenyésztők, zöldségtermesztők stb.), amelyek eddig a termeléssel kapcsolatos teendőket fogták össze, de kapcsolatrendszerük révén a vertikális integrációban is aktív szerepet kapnának. Hál’istennek napjainkban már érezhetően növekszik a jobb minőségű és hazai termékek iránti érdeklődés, van kereslet a nagyobb hozzáadott értékű, így a magasabb árú termékek iránt is. Ilyen termékeink már vannak.

Attól, hogy valamit családi gazdálkodó, vagy kisgazda állít elő, még nem biztos, hogy versenyképes a piacon. Mitől válna eladhatóbbá az ilyen minőségi, de drágább hazai termék, miközben a kistermelők arról panaszkodnak, hogy egyre növekednek a termékek feldolgozásával és értékesítésével kapcsolatos adminisztratív teendők?…

Nos, elsősorban azért, mert egy átgondolt, összehangolt rendszerből kerülne a fogyasztóhoz. Napjainkban ez még úgy működik, hogy a terméket, vagy annak alapanyagát előállítja a termelő, és meglehetősen nyomott piaci áron eladja a feldolgozónak, amely a maga üzleti lehetőségei keretében ráteszi a maga hasznát, majd a kereskedelem még ezt is megfejeli. Nyilvánvaló, hogy itt az őstermelő húzza a rövidebbet. Ebben a „hazai” láncban a termelő gazdák mellett a feldolgozók és az értékesítő hálózat egymás között osztaná fel a nyereséget, az adott termékre például arányosan visszaszámolva az év közben felhalmozott hasznot. Nem titok, hogy az országban már működik ilyen, kisebb méretű összefogás. Nyilvánvaló, hogy a termékforgalmazásban érvényben levő előírások is változtatásra szorulnak, ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy más feltételeket kell teljesítenie annak, aki szűkebb környezetében értékesíti a maga által feldolgozott terméket, mint annak, aki nagyobb regionális vagy országos hálózatba adja a termékeit. Itt az élelmiszerbiztonsági és egészségügyi szabályoknak továbbra is érvényesülniük kell.

A felvázolt elképzelésekhez mikorra várhatók az első konkrét lépések, mikor léphetnek érvénybe azok a szabályok, amelyek a folyamatot elindítják?

Tisztában kell lennünk azzal, hogy koalíciós kormányban vagyunk, tehát most még folynak az egyeztetések. Elképzeléseim szerint az őszi parlamenti időszakban már a parlamentbe kerülhet a földtörvény említett módosítása, és a jövő év folyamán már az új elképzeléseknek megfelelő pályázati kiírások is napvilágot láthatnak.

Köszönöm a tájékoztatást

Szilvássy László