Októberben alig akad valami, ami miatt tenni-venni lehet a kertben. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a lelkes hobbikertész ne találna dolgot a birtokon. Aki kicsit előrelátó, most alapozhatja meg a tavaszi virágtengert, ugyanis a tavasszal virágzó hagymásokat a hetekben lehet elültetni.
A hagymásoknak a hideghatás elengedhetetlen a fejlődéshez, és mivel többségük Ázsiából származik, nincsenek is haragban a hideg idővel, még az erősebb fagyokkal sem.
Elmondható el, hogy az ültetés egészen november elejéig aktuális lehet, ha a hajnali fagyok még nem válnak keménnyé és rendszeressé. A profi kertészek a rendszeresen vezetett hőmérsékleti adatok alapján szokták meghatározni a kiültetés ideális idejét. Ennek a módszernek a lényege, hogy éveken keresztül naplózni kell a leghidegebb téli napok hőmérsékleti adatait, a csúcsértékekből egy átlagot kell vonni, és ehhez az adathoz igazítani a kiültetés idejét.
Mint minden ültetés, ez is igényel némi előkészületet. Az első teendő az ágyás helyének kijelölése legyen, ez fontos, mert tavasszal virágaink a napos, meleg körülményeket kedvelik, így ilyen területet válaszszunk. Ha ez megvan, jöhet egy alapos gyommentesítés, és egy mély, átforgató, talajlazító ásás. Érdemes megvizsgálni a földet, amennyiben túl agyagos, nyirkos, egy kis homok hozzákeverésével tegyük ideálisabbá, a túl nedves közeg ugyanis a hagymák rothadásához vezethet. Van aki arra esküszik, hogy kevés komposzt földbe keverése felbecsülhetetlen segítség a lélegzetelállító végeredményhez.
Hagymákat ilyenkor szinte mindenhol kaphatunk a piacon, kertészetekben, hipermarketekben, de akár a sarki élelmiszerboltban is. A tapasztalat azt mutatja, hogy megéri a legakciósabb ajánlatok helyett a kicsit drágább, de sokszor jobb minőségű vetőanyagot megvásárolni, ezekből szebb virágok lehetnek. Jó ötlet még a boltban, a csomagoláson keresztül óvatosan megtapogatni a hagymákat, a puha darabok nem lesznek jók. Ha beszereztük a megfelelő hagymákat, otthon szedjük ki őket a csomagolásból, és a sérült, hibás, megpuhult darabokat ne használjuk fel. Szerzeményeinket az ültetésig száraz helyen tartsuk.
A kiültetés ideje mellett az ültetés mélysége is döntő tényező, így ezzel kapcsolatban szakszerűen járjunk el. A nagykönyv szerint a megfelelő mélység a hagyma magasságának két-háromszorosa (vagy a hagyma körmérete). Legmélyebbre, bő arasznyira (ez 20–25 centimétert jelent általában) a nárciszok és császárkoronák kerülnek, a tulipánok és jácintok 10–15 centiméterre ültethetők, a krókusznak, és a kisebb méretű hagymáknak pedig egy ujjhossznyi, vagyis nagyjából tíz centi mélység a megfelelő. Fejjel (csúccsal) felfelé helyezzük a hagymákat a földbe, ha nem így cselekszünk, nem történik tragédia, a hagyma ki fog hajtanai, de a felesleges kanyar megtétele sok erőt kivesz a növényből, így biztos nem lesz olyan szép, mint szabályosan lehelyezett társai. Még egy dolog, érdemes a hagymákat megtervezett formában, és nem csak úgy ad-hoc kihelyezni, ha körbe, félkörbe, ívelt vonalba, vagy geometriai formába rendezzük őket, a tavaszi látvány is ütősebb lesz, és természetesen egy ágyáson belül több fajtát is ültethetünk, szem előtt tartva a leendő magasságot és a várható színeket. Kis kreativitással sokkal többet hozhatunk ki a hagymásokból, mintha csak konzervatív módon rendezzük el őket. Az ültetés végeztével vékony komposztréteget húzhatunk az ágyásra, de ez nem kötelező elem. A hagymák többsége a legkeményebb mínuszokat is kibírja, de az igazán fogcsikorgató téli napokon nem rossz ötlet betakarni a hagymák földjét, például lehullott levelekkel, vagy egy vékony plusz földréteggel. Az ültetést követően beöntözésre nincs szükség, sőt, egészen tavaszig nem kell ilyesmivel törődnünk. Praktikus azonban megjelölni az ültetvényt valamivel, nehogy a nagy tavaszi buzgalomban az őszi ültetésről megfeledkezve kiássuk az egészet.
Természetesen balkonkertészek is nekivághatnak a hagymások ültetésének, nekik egy megfelelő méretű ültetőládára lesz szükségük, olyan nagyra, hogy a szükséges ültetési mélység bőven megvalósítható legyen, és a hagyma ne a láda legaljára kerüljön. A lehetőleg kifolyóval rendelkező cserepeket alulról kavics és homokréteggel kell bélelni, hogy a felesleges nedvesség távozhasson, így elejét vehetjük a rothadásnak. Ültetőközegként a közönséges virágföld megfelelő lesz, inkább vásároljunk erre a célra külön pár zacskóval, és ne a kertből szerezzük be a földet. A cserepek kisebb térfogatú földje hamarabb áthűlhet, ezért a téli fagyok idején érdemes azokat lefedni.