Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A tavaszi vetésekre való felkészülés időszakában érdemes átgondolni a termeszteni kívánt korai zöldségfajták szerkezetét. Az alábbiakban a tavasszal leggyakrabban vethető zöldségfajtákat foglaltuk össze.
A hónapos retek hidegtűrő magja már 2-3 °C-on elkezd csírázni, a leggyorsabban azonban 15-20 °C-on kel ki. A gumóképződéshez a hónapos reteknek a későbbiek során már nincs szüksége nagyobb melegre, viszont a párás levegőt és a nyirkos talajt kedveli, ezért érdemes fólia alatt termeszteni. Hosszúnappalos növény, ami azt jelenti, hogy ahogyan közeledik a nyár, tehát hosszabbak a nappalok, könnyebben felmagzik és gumót sem fejleszt – éppen ezért, lehetőleg csak kora tavasszal vessük. Fényre viszont szüksége van, a gumóképződés idején pedig sok nedvességet is igényel. Az egyik legkorábbi zöldségfajta, tenyészideje nagyon rövid, átlagosan 55-60 nap. A homokos, laza, tápanyagban dús talajt kedveli. A magokat 15-20 centiméteres sortávolságra 4-5 cm tőtávolságra kell elvetni, illetve kiegyelni. Az elvetett drazsírozott magokat bőségesen meg kell locsolni, mivel a magokat körülvevő vivőanyag átnedvesedéséhez sok nedvességre van szükség. Gumójának kifejlődése utánt főleg magasabb hőmérsékleten rövid időn belül magszárra nő, melyen magokat érlel, a gumója ilyenkor már fás less, ehetetlenné válik. Kora tavasszal elsősorban melegágyban vagy fóliasátor alatt termesztik. A hónapos retek magját együtt lehet vetni a petrezselyemmel és a sárgarépával is, de akár hagyma, karalábé, póréhagyma és fejes saláta közé is vethető.
Az egyik legrégebbi zöldségnövény a spenót. A tápanyagok közül főleg a nitrogénnel szemben igényes, a talajára ezért vetés előtt vagy kelés után nitrogéntrágyát kell adagolnunk. A spenót sortávolsága 20-25 cm, de szórva is el lehet vetni, ügyeljünk azonban arra, hogy megfelelően széles sávokat válasszunk. Ha szedésekor a szívleveleket meghagyjuk, a spenótot folyamatosan szedhetjük, mivel ezzel az új levelek sarjadzását segítjük elő.
A petrezselyem és a pasztinák úgyszintén a hidegtűrő zöldségfélék közé tartozik, képesek akár egész télen a földben is áttelelni. Tavasszal azonban nem érdemes sokáig a talajban hagyni őket, mert könnyen magszárba mennek, és ilyenkor már nem fogyaszthatók. Helyettük vessünk frissen rövidebb tenyészidejű fajtákat. Nedves, káliumban gazdag laza talajon fejlődnek a legjobban. 1-2 cm mélyre és 30-40 cm sortávolságra vessük. Kelésük hosszadalmas, akár 3-4 hétig is elhúzódhat. Pár leveles korban az állományt 2-3 cm-es tőtávolságra kiegyeljük, és gyommentesen tartjuk.
A zöldborsó is jól tűri a hideget, a spenóthoz hasonlóan 3-4 oC-on már csírázik. Kora tavasszal viszont inkább ajánlott a hidegtűrőbb, rövidebb tenyészidejű, gömbölyű szemű, kevésbé ráncos, ún. kifejtő borsó vetése, később vethetők a már erősen ráncos szemű, későbbi érésű, de bőtermőbb és finomabb ízű velő fajták is. A vályogtalajon érzi jól magát, de akár homokon is termeszthető. Jól előkészített talajba 5-8 cm mélyre és 25-30 cm sortávolságra vetik. A vetés után ajánlott, hogy a talajt lehengerezzük.
Ha ősszel nem ültettünk dughagymát, tavasszal megtehetjük. Erre a célra megfelel a zöldhagymának ültetett vöröshagyma is, ami ültetés után pár hét múlva már kihajt és frissen fogyasztható. A hagymalégy károsítása ellen fátyolfóliával takarva védhetjük meg az állományt.
A fokhagyma a talajra meglehetősen igényes, a jó minőségű vályogtalajt kedveli. A csávázott fokhagyma gerezdek ősszel, vagy kora tavasszal ültethetők 25-30 cm sor- és 5-6 cm tőtávolságra. (sz)
