KAP-variációk

[dropcaps]Sok mindent el lehet mondani az Európai Unió Közös Agrárpolitikájáról – amely hétéves időszakonként, a szlovákiai gazdákat immár harmadik ciklusban konkrétan is érintve igyekszik több-kevesebb sikerrel az elfogadott agrárpiaci keretek közé terelni -, de egy dolog bizonyos, a közösségi agrártámogatási rendszer még soha nem váltotta ki az érintettek egyértelmű elismerését. Pedig eleddig az EU költségvetési forrásainak mintegy felét erre a célra fordították. De ahol pénzt osztanak, ott az elégedettek mellett mindig vannak elégedetlenek, a sikeres pályázók mellett gyakran megalapozott és jogos, de valamilyen okból mégis kielégítetlen igények, indokolatlannak és igazságtalannak tartott kifizetések.[/dropcaps]

Az már nyilvánvaló, hogy az uniós költségvetési politika alapelvei a jövőben is a támogatások szerkezetének átalakítása és fokozatos csökkentésének irányába tartanak. Sőt, egyes vélemények szerint akár azzal is számolni lehet, hogy teljesen megszűnhetnek. S noha vannak, akik úgy vélekednek, hogy nincs szükség a dotációkra, az általános nézet mégiscsak az, hogy a közösségi támogatáspolitikára továbbra is szükség lesz. A 2020 utáni uniós agrárpolitika alapelveinek téziseit ugyan még csak most bocsátják társadalmi vitára, de nemcsak az érdekképviseleti szerveknek, hanem a gazdáknak is  mindenképpen érdemes  velük megismerkedni. Sőt, az elindított vitába bekapcsolódva megfogalmazni az elvárásokat. Például, hogy továbbra is fennmaradjon a 2 pilléres agrártámogatási rendszer, a vissza nem térítendő támogatásokhoz való rugalmas hozzáférés lehetősége és a termeléshez kötött támogatások rendszere. A fanyalgások és az érdeksérelmek sulykolása helyett inkább arra kell nagyon odafigyelni, hogy az adott helyzetből kihozzuk a maximumot. Nem a percemberkék pillanatnyi igényei szerint, hanem egy hosszú távon is fenntartható működőképes ágazat feltételeinek kialakítása érdekében.

Szilvássy László