Itt vannak a nagyhalak…

Tíz évvel ezelőtt, közvetlenül az unióba való belépésünk után mi is számtalan cikkben hívtuk fel a figyelmet a közösség agrárpolitikája által is támogatott termelői-értékesítési szövetkezetek létrehozásának fontosságára, azzal érvelve, hogy a nagyobb halak mindig felfalják a kisebbeket, és összefogás nélkül a hazai nagyhalakat is felfalják majd a még nagyobb halak.

Be kell vallani, hogy érvelésünk nem járt túlságosan nagy sikerrel. Ahogyan a szakmai és egyéb érdekvédelmi szervezeteké sem, amelyek hangja ugyancsak nem jutott el a legilletékesebb piaci szereplőkhöz, a termelőkhöz. Létrejött ugyan és máig működik jónéhány TÉSZ, de nem tudtak meghatározó tényezői lenni a piaci rendszernek.  Voltak, akik azzal magyarázták az érdektelenséget, hogy másfél évtizeddel a rendszerváltás után még sokakban negatív érzelmeket vált ki egykori erőltetett szövetkezetesítés emléke, ezért nincs igény ilyen közös együttműködési formák létrehozására. S miközben azt hittük, hogy a nyugatiak csak a magasabb támogatásoknak köszönhetik versenyelőnyüket, s ezzel akarják tönkretenni a mi nagyüzemi mezőgazdaságunkat, nem vettük észre, hogy a fejlett gazdaságokban a mezőgazdasági termelés koncentrációja, bár nem a nálunk alkalmazott formában, de javában zajlik, sőt néhol le is zajlott.  Ha összehasonlítjuk a mi nagyüzeminek mondott gazdaságainkat a nyugati pár száz hektáros átlagos birtokszerkezetű farmok erejével, első látásra úgy tűnik, hogy nekünk áll a vásár, hiszen a nagyobb birtokméret hatékonyabb gazdálkodást feltételez. Ugyanakkor mégsem álljuk velük a versenyt. Ennek számtalan oka van és lehet, de nem kerülheti el a figyelmünket, hogy a mi pár ezer hektáros gazdaságainkkal szemben több százezer, vagy akár millió hektár termőterületet összefogó több ezer tagot számláló gazdasági társulások – írjuk le bátran – szövetkezetek vannak jelen a piacon a maguk gazdasági erejével és érdekérvényesítő képességével. Ezek azok a nagyhalak, amelyek immár a mi tavainkban is magabiztosan halásznak.

Eddig az uniós támogatásokban meglévő számunkra kedvezőtlen különbségekre is foghattuk a lemaradásunk okait, de ha továbbra is homokba dugjuk a fejünket, akkor egykori saját fegyverünkbe dőlhetünk bele.

Szilvássy László