Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A bogyós gyümölcsök közül a szamóca, vagy ismertebb nevén eper az egyik legkorábban érő és legkedveltebb gyümölcsünk. Augusztusban, vagy legkésőbb szeptember elején telepítve már a következő évben termést várhatunk belőle. Ehhez természetesen erős, dús gyökérzetű egészséges palántákat kell ültetni. Ügyelni kell arra is, hogy vannak olyan ún. hímsteril fajták, amelyek mellé megporzó fajták kellenek, hogy termést hozzanak. Ezt a palánták vásárlásakor vagy beszerzésekor tisztázni kell.
A szamóca tápanyagban gazdag és jó vízellátású humuszos talajt igényel, környezeti igényeit tekintve a szélsőséges területek kivételével szinte bárhol termeszthető. Mivel általában három-négy évig marad egy termőhelyen, ajánlott, hogy a telepítés előtt gondoskodjunk a talaj táperejének megfelelő feltöltéséről. Erre jól érett istállótrágya a legalkalmasabb, négyzetméterenként 10–15 kg mennyiséget dolgozzunk be a talajába még a telepítés előtt. Ezt ma már a gazdaboltokban megvásárolható granulált marhatrágya helyettesítheti. Műtrágyát elsősorban a termesztés során fejtrágyaként juttatunk ki. A szamóca kedveli a mélyen megművelt laza szellős talajt, ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy az istállótrágyát csak a talaj felsőbb rétegeibe dolgozzuk be, mivel a szamóca gyökerei sekélyen helyezkednek el.
Különböző talajtípusokon termeszthető, de a legkedvezőbb számára a levegős, jó vízgazdálkodású, gyengén savanyú, mélyrétegű homokos vályogtalaj. Fontos, hogy a növényeknek biztosítsuk a levegős talajt, ezért a virágzás előtt, a virágzás és érés között, valamint a szüret után kapával lazítsuk fel sekélyen a talajt. Az érés fázisában azonban ne végezzünk talajművelést.
Biztosabb az eredés, a gyökeresedés, ha a szamóca talaját még a palánták kiültetése előtt takarjuk. Ez történhet valamilyen szerves eredetű anyaggal, szalmával, tőzeggel stb., újabban azonban inkább a fekete fóliás takarás terjedt el.
A szamóca viszonylag fagytűrő, a növények a keményebb fagyokat is jól bírják, a hótakaró nélküli teleken azonban számolhatunk némi fagykárral. Hőmérsékleti igényeit tekintve a mérsékelt övi éghajlat kedvező a termesztéséhez. Ugyanakkor vízigényes növény, ezért csak olyan helyen termesszük, ahol biztosítani lehet a rendszeres vízellátást. Ebből a szempontból különösen a termésérés és szüret utáni időszak a legkritikusabb. Legelterjedtebb öntözési módja az esőztető vagy csepegtető öntözés.
A palántákat egyszerű sorokban, 20-25 cm távolságra ültetik. Több sor ültetése esetén az ajánlott minimális távolság 35 cm. Mivel a gyökerek meglehetősen érzékenyek, ezért ültetésük során ügyelni kell arra, hogy a 10-15 cm mély ültető lyukakban megfelelő mélységbe kerüljenek, és körülöttük jól tömörítsük a talajt. Ha az ültetés után túl mélyen vagy túl magasan vannak a palánták a talaj szintjéhez viszonyítva, a növények nehezebben erednek, sőt el is pusztulhatnak. Ha a talajt nem tömörítjük megfelelően a növény körül, a növények nem nőnek harmonikusan, vagy penész jelenik meg a gyökérzeten. Ültetés előtt két nappal ajánlott a talajt jól beöntözni. Nagy esőzések után azonban meg kell várni, míg a talaj felülete kiszárad.
A szamóca indákról is szaporítható. A növény – közvetlenül a termésérést követően – indákat nevel. Ezek nyúlványai a talajjal érintkezve meggyökeresednek, és őszre fejlett szaporítványt nevelnek. A felszedett szaporítóanyagot lehetőleg még aznap el kell ültetni a végleges helyére és naponta többször kell öntözni. Vizes újságba csomagolva a palánta esetleg egy-két napig tárolható.
A termesztés csak megfelelő tápanyag-ellátottság mellett lesz gazdaságos. Telepítéskor juttassunk ki foszfor és kálium műtrágyát a szervestrágyával együtt, a nitrogént pedig ültetéskor érdemes kijuttatni. A szabadföldi termesztés mellett egyre nagyobb szerepet kap a szamóca hajtatása is. Ez főleg a déli országokra jellemző. A korai fóliás hajtatás a fűtött vagy fűtetlen üvegházakban szinte kizárólag friss fogyasztásra van beállítva. A háztáji – kerti – fóliaalagutakban vagy fűtetlen fóliasátrakban 2-3 hetes éréselőnyt lehet elérni. Ezek a hajtatóberendezések védenek a virágzáskori fagyok valamint a későbbi madárkárosítás ellen is.
Az ápolási munkák közül fontos a rendszeres gyomirtás, amit általában már vegyszerekkel végeznek, illetve a gyomosodást megakadályozó talajtakarás, mely lényegesen javítja a gyümölcsminőséget is. A geotextíliával takart szamóca ültetvényben jelentősen visszaszoríthatjuk a gyomok megjelenését, illetve javíthatjuk a talaj hő- és vízgazdálkodását. A geotextilre szórt szalma nem csak az ültetvény megjelenésén javít, hanem a gyümölcsöket is tisztán tartja, megóvja őket az öntözés során felcsapódott földtől.
A termőévekben a szüret utáni időszakban további kálium és foszfor kijuttatása javasolt, valamint a nitrogén adag felét, a másik felét pedig a következő év tavaszán juttatjuk ki. Figyeljünk oda az adagolásnál, mert a túlzott nitrogén kijuttatásával nagy lombtömeget fejleszt a növény, ami növeli a páratartalmat és ezzel együtt a gombás betegségek, főleg a botritisz megjelenését.
Lényeges, hogy a szüret után is gondozni kell az állományt, a trágyázást és öntözést valamint a gyomtalanítást is folytatni kell. Az epertöveket három évig szokás megtartani, aztán új palántákkal kell újrakezdeni a folyamatot!
A növényvédelem is fontos
A szamócát különböző vírusos vagy gombás betegségek és különböző kártevők károsíthatják, ezért növényvédelme igen összetett feladat. A vírusos betegségek a szaporítás során az indanövényekkel vihetők át, ezért mindig egészséges anyatőről begyűjtött egészséges indanövényt telepítsünk. A szaporítás fertőtlenített eszközökkel történjen.
A gombás betegségek megtámadhatják a lombozatot, gyümölcsöt és a gyökérzetet is. Legelterjedtebb kórokozója a szamócalisztharmat, a mikoszferellás és diplokarponos levélfoltosság, valamint a csapadékos időben megjelenő szürkepenész. Az ellenük való védekezést a lombozat időszerű eltávolításával, illetve különböző növényvédő szerekkel oldhatjuk meg. A szamóca gyökérzetét megtámadhatják cserebogarak, drótférgek is, ellenük a talaj előzetes fertőtlenítése ajánlott. (sz)
