Három generációs családi borgazdaság

A nevükkel is vállalják a minőségi garanciát

Az Ipoly völgyében többszáz éves hagyománya van nemcsak a szőlőtermesztésnek, hanem a borászatnak is. Sőt, néhány évtizeddel ezelőtt még a zöldség- és gyümölcstermesztés is virágzott ebben a térségben. Mióta azonban szabaddá vált a piac, behozzák többek között az olcsó lengyel árut, ebben a térségben is nagyon sok termelő akasztotta szegre a kapát, vagy a metszőollót. Az ipolynyéki Zsigmond családban azonban a nehézségek ellenére sem adták fel a reményt. Zsigmond Gábor fiatal szőlész-borász, a háromgenerációs családi vállalkozás legfiatalabb képviselője nagy hozzáértéssel, lelkesen és entuziazmussal beszél a szőlőtermelés és a borkultúra kulisszatitkairól.

„Az itteni két szőlőhegyen mintegy 500 pince van, csaknem minden családnak van saját szőlője és bora. Az én családomban a szőlő termesztése és a borkészítés mindig része volt az életünknek, ennek a hagyománynak a tudatos továbbvitelét vállaltuk fel, amikor a családi vállalkozásunkat beindítottuk. Nagyapám már az előző rendszerben is a szövetkezet szőlészetében dolgozott, a kilencvenes évek elején elment ugyan nyugdíjba, de egyúttal visszaigényelte a földjeit, amelyeken saját maga próbálkozott a szőlő termesztésével. Abban az időben mintegy másfél hektáron 6 ezer szőlővesszőt telepített, ez volt akkor a térség egyik legnagyobb új telepítése. Az új ültetvényen már új fajtákat is termesztünk. A felújítások azóta is folynak, ma már a piaci követelményeknek megfelelő fajtastruktúrával rendelkezünk. Mivel édesapám korábban gyógynövényekkel is foglalkozott, sokan megfordultak nálunk. Ízlett a borunk is, tetszett az embereknek, amit csináunk, mi pedig felismertük és megragadtuk a benne rejlő lehetőséget. Ennek alapján nekem szintén adott volt a feladat, hogy a nyitrai mezőgazdasági egyetemen borász szakon megszerezzem a szükséges szakmai ismereteket. Az egyetem elvégzése után fokozatosan építettük fel a gazdaságunkat. Jelenleg 80 hektár a teljes terület, ami a birtokunkban van. Ebből 40 hektár szőlőt a régi szövetkezettől is bérlünk, s erre elővásárlási jogot is szereztünk. Egyértelmű, hogy ez a terület, amin jelenleg gazdálkodunk, művelhetőség szempontjából a családunk számára a maximum. A szövetkezeti ültetvényt is főleg azért vettük bérbe, mert mindenképpen szeretnénk fenntartani a településünkön a szőlőtermesztést.”

 

Közben folyamatosan bővült a pincészet is. Felépült egy új présház, új daráló gépsorral, a technológiában az irányított erjesztésre összpontosítva fejlesztettek. A vörösboroknál megmaradt a hagyományos hordós technológia. Az irányított erjesztéssel 50 ezer liter must erjesztéséhez szükséges feltételeket tudják egyidőben biztosítani a kettős falú nemesacél tartályokban. Az eredeti pincében három részlegben raktározzák a boraikat, itt található a családi borarchívum is.

„Borainkat saját családnevünkön, Zsigmond márkanéven forgalmazzuk, nem fantázianéven. Ezzel is jelezni szeretnénk, hogy a minőségéért a saját nevünkkel is garanciát vállalunk. Csak minőségi borokban gondolkodunk, elsősorban kávéházak, éttermek, hotelek a partnereink. Itt értékesítjük boraink zömét, újabban azonban már egyre nagyobb az érdeklődés a családi ünnepségek, lakodalmak szervezői részéről is.

Miért a minőségi bortermelésre összpontosítanak, hiszen régebben elsősorban a tömegre termeltek a szőlősgazdák? 

Már a kezdetekkor tudatában voltunk annak, hogy a szőlőből csak végtermékké alakítva lehet kihozni a maximális hozzáadott értéket, s ezt csak minőséggel lehet elérni. Az viszont szintén nyilvánvaló volt, hogy a minőségi bort csak minőségi szőlőből lehet nyerni, amit elsősorban a saját szőlőből tudunk garantált minőségben elkészíteni. A pontosság kedvéért el kell mondani, hogy a megtermelt szőlőnek mi is csak egy részét dolgozzuk fel a saját borászatunkban, a többit a kereslet alapján értékesítjük.”

Az itteni szőlők jellegzetessége, hogy vulkanikus eredetű, ásványokban gazdag talajon teremnek, ezért harmonikus erős beltartalmú borokat lehet készíteni belőlük.

„Mi a rizlinget tartjuk a térség meghatározó fajtájának, ami elsősorban jó kis savaival tűnik ki. Ezek a savak lendületessé, frissé, szinte ropogóssá teszik az itteni szőlőkből készült borokat. Természetesen különleges technológiával is készítünk italokat, egy-egy évjáratban a lehetőségektől és a feltételektől függően szalmabort, vagy jégbort is, de alapjában véve ez csak játék a technológiával. Különlegesség, ami annak a bizonyítéka, hogy mi mindent lehet készíteni a szőlőből. Erre azonban nem lehet építeni egy pincészetet. A mi profilunkat olyan borok képezik, amelyek mellett jót lehet beszélgetni, esetleg mulatni, amelyek kellemessé teszik egy-egy találkozás, vagy eszmecsere hangulatát. A borkultúra keretében ma már nemcsak bort árulunk, hanem a borospincénk mellett van egy kis panzió, ahol a bor iránt érdeklődőket vendégül tudjuk látni. A húgom gasztronómiával foglalkozik, tehát étellel, itallal, szállással és a környékbeli programokkal egybekötött vendéglátást is kínálunk az érdeklődőknek.”

Milyen terveik, fejlesztési elképzeléseik vannak? Hol szeretné látni pár év múlva ezt a borgazdaságot?

„Vállalkozásunk egyik alapfilozófiája, hogy az ezeréves borkultúrát továbbra is sikerüljön fenntartani a településünkön, hogy ez az ősi mesterség a jelen korban is bizonyíthassa életképességét, kulturális szerepét a közösség életében. Miközben nagyon sok benne a munka és a bizonytalanság, hiszen pl. az időjárás akár egy éjszaka tönkreteheti az egész évi munkát, lásd az idei áprilisi fagyokat. Nálunk szerencsére nem okoztak túl nagy károkat. Én ebben is látom az ősök tapasztalatát, azt, hogy a szőlőket olyan helyekre telepítették, ahol nem fenyegette ilyen veszély azokat. Nem véletlen, hogy néhány helyen máig sincs szőlő, vagy gyümölcsös, mert tudták, hogy ott például gyakran érte a fagy, vagy valamilyen más kár.

A fejlesztési elképzeléseket illetően édesapámmal már a kezdetekkor megegyeztünk abban, hogy csak addig terjeszkedünk, amíg élvezzük. Vagyis csak akkora területeket vállalunk, amit tisztességgel meg tudunk művelni. Elsősorban stabilizálni akarjuk a jelenlegi állapotunkat. Nem szeretnénk nagyobb területet, nem szeretnénk átesni a ló túloldalára. Mert amikor a borász már nem tud, nincs ideje elbeszélgetni a potenciális vevőivel, a borát már nem saját maga, hanem valaki idegen kínálja, akinek nincs érzelmi kapcsolata a nedűhöz, akkor már elveszik az a közvetlen kapcsolat, amiért érdemes csinálni. Ebben megegyeztünk a családban, és ehhez tartjuk is magunkat.

Szélesebb távlatokban milyen gátak, korlátok akadályozzák a hazai szőlészet és a borászat fejlődését?

Egyértelmű tapasztalat például, hogy az ágazatban uralkodó adminisztratív követelmények miatt a kistermelő gazdák számára jóval nehezebb az érvényesülés. Általánosságban azt mondjuk, hangoztatjuk, hogy tudunk jó minőségű terméket készíteni, ugyanakkor a vevők inkább a nagyáruházakban veszik meg a behozott olcsóbb terméket. Nehezíti a helyzetet, hogy a kisgazdáknak is szinte ugyanolyan előírásoknak kell megfelelniük, mint a multiknak, miközben segíteni kellene őket, hogy könnyebben tudják eladni azt, amit előállítottak. A termelés támogatása mellett komolyabban kellene támogatni a kereskedelmi tevékenységet is, akár az ezt szabályozó feltételek számukra kedvezőbb irányú módosításával. A piaci viszonyok között ugyanis könyörtelenül érvényesül az „erősebb kutya” elve. Csak egy példa, az ipolynyéki hűtőgyár ma már lengyel zöldséget dolgoz fel, sőt lengyel a tulajdonosi köre is. Amint mondják, az ottani feltételekkel a mi termelőink nem tudnak versenyezni. Nem is dolgoznak fel hazai zöldséget a fagyasztóban.

Van-e a térségben olyan termelői csoportosulás, amely a gazdákat tömörítené, illetve jobban tudná képviselni és érvényesíteni az érdekeiket?

Ismereteim szerint ilyen működő társaság nincs, bár korábban történtek ilyen próbálkozások, de nem voltak életképesek. Gazdasági alapon nem tudtak együttműködni. Itt, Ipolynyéken működtetünk egy non-profit szervezetet, a Nekvinum polgári társulást, amely a szőlészet és borászat területén ismeretterjesztő programokat és hagyományőrző rendezvényeket szervez, de kereskedelmi tevékenységet nem végez.

Az uniós növényvédelmi előírások módosításai ugyancsak meghatározó módon befolyásolják a szőlőtermesztők tevékenységét. Ezen a téren milyen észrevételei vannak?

Tagjai vagyunk az integrált szőlőtermesztési rendszernek, amely ugye korlátozott mértékű vegyszerfelhasználást és a hagyományostól eltérő technológiai elemeket alkalmaz a speciális kultúrák termesztésében. A legújabb szabályok módosítása véleményem szerint komoly kihívást, illetve kemény megkötéseket hozott főleg a zöldség- és gyümölcstermesztők számára. Hogy ezeknek hogyan tudnak majd megfelelni, majd az idő, illetve az ellenőrzések eldöntik. Mindenesetre véleményem szerint a támogatási feltételeknek elsősorban a fejlesztési elképzeléseket kéne támogatniuk az adott szektorban.

Ipolynyéken két szőlőhegy, az Öreghegy és a Nagyhegy déli lejtésű lankáin termesztik az istenek nedűjének alapanyagát. Az ültetvények szemléje során láthattuk, hogy a szőlősgazdák számtalan régebbi ismeretet is kihasználnak az állományok művelése és védelme során. Ilyen például a rózsabokrok telepítése  a szőlősorok elé, annak az alapelvnek a jegyében, hogy a rózsán két-három nappal korábban megjelennek a lisztharmat külső tünetei, így a termelők a szőlőben fellépő fertőzés ellen korábban tudnak fellépni. Zsigmond Gábor is gyakran veszi igénybe az idősebb korosztály tapasztalatain alapuló tanácsokat. Elsősorban nagyapja, Zsigmond László meglátásait, ajánlásait.

„Mi már csak besegítünk a fiataloknak, a munka dandárja és a felelősség súlya azonban már az ő vállukon nyugszik” – mondja a nyolcvankettedik évében járó szőlősgazda, aki a saját kis szőlőültetvényét példás rendben tartva, rendszeresen kiveszi a részét a kétkezi munkából is. Hozzáteszi, a szőlőt napjainkban könnyebb megtermelni, mint a belőle készült bort jól eladni. Szerencsére, unokája ezen a területen is otthonosan mozog, tehát a Zsigmond védjeggyel ellátott borokat ma már nemcsak a szűkebb pátriárkájukban és a környéken, hanem az ország távolabbi vidékein is ismerik és keresik. Annak bizonyítékaként és reményében, hogy az évszázados hagyományokra épülő szőlőtermesztés és borkultúra alapjainak megőrzése mellett modern technológiai elemekkel ötvözött előállítással  készült minőségi boroknak ma is van és lesz keletjük.

Kép és szöveg: Szilvássy László