A jó szőlőterméshez megfelelő hajtás- és levélmennyiség szükséges, amit a termőegyensúly beállítása révén érhetünk el. Ennek során ügyelni kell arra, hogy sem vegetatív sem generatív irányba ne engedjük túlságosan eltolódni az állomány fejlődését. Mindezt a metszés, a hajtásválogatás, illetve a a további zöldmunkák révén biztosítjuk, amelyek során figyelembe kell venni a termőhely adottságait, az időjárási körülményeket és a termesztési célt is. A fürtritkítással szabályozni lehet a terhelést, és egyöntetűbbé tenni az érést. A terhelést a metszéssel már szabályoztuk, de így alkalmazkodni tudunk az időjáráshoz is. A kötődés után megbecsülhető a termésmennyiség, egyúttal csökkenthető a fürtök száma a jobb koraiság és a piacos megjelenés érdekében. A nagy terhelés ugyanis későbbi érést okoz. A levelezés és a rikítás egyszerre is elvégezhető.
Ebben a hónapban a levelek ritkításával lehetővé tesszük a tőke jobb szellőzését, könnyebbé és hatékonyabbá válik a permetezés. A leveleket azonban óvatosan ritkítsuk, ne csökkenjen túlságosan az aktív levélfelület, mivel ez visszahat, és csökkenhet az érett szőlőszemek cukorfoka. A fekete szőlők fürtjeinél a jobb színeződés érdekében egy kis árnyékolást is kell hagyni. A fehér fajtáknál azonban a betakarítás előtt 2–3 héttel, még egyszer érdemes újra levelezni a szép sárga szín elérése érdekében. A szakirodalom szerint délről északra haladva növekvő levélfelület szükséges egységnyi termés kineveléséhez. A déli térségekben 1 gr terméshez 7-10 cm2 levélfelület, az attól északabbra fekvőkön 20-22 cm2 levélfelület szükséges. 1 kg termés kineveléséhez optimális körülmények között 1-1,5 m2 levélfelület kell.
A fiatal levelek 30-40 nap alatt, a teljes kifejlődésükkor érik el a maximális fotoszintetizáló képességüket. A vegetáció elején az elsőrendű hajtások alsó levelei a legintenzívebben fotoszintetizáló levelek. A vegetáció második felében a hajtások középső és felső harmadán elhelyezkedő levelek a legintenzívebben fotoszintetizálnak. A hajtások alsó 3- 4 levelének leszedésével gyengíthető a virágfürt asszimilátával való ellátottsága. A fürt alatti alsó levelek leszedése lazább fürtszerkezetet, de az átlagosnál nagyobb bogyóméretet eredményez. (sz-ék)
Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja