Gyenge vagy hosszúra metszés után gyenge a hajtásnövekedés. Erős vagy rövidre metszés erős hajtásnövekedést eredményez. Ezért a gyengébben fejlődő fákat erőteljesebben, az erősebb fejlődésűeket gyengébben kell metszeni.
A betakarítás szempontjából hátrányos, ha nagyon magasra nő a gyümölcsfa, és a termés egy része elérhetetlen magasságban van. Ha a korona belső részébe bőséges fény és levegő jut be, növekszik a fa ellenálló képessége, egészségi állapota és hozama. Minden metszés élénkíti a fejlődést.
A csonthéjas gyümölcsfákat lehetőleg lombos állapotban metsszük: a cseresznyét júliusban, a meggyet, szilvát, őszibarackot augusztustól szeptember közepéig. Ha a nyári metszés elmaradt, február-márciusban pótolható. Ha a hajtásnövekedés nagyon gyenge, szintén korán februárban kell a metszést elvégezni. Fiatalabb fákon a metszést legjobb márciustól áprilisig, a rügyfakadás előtt és a talaj felengedése után elvégezni.
A gyümölcsfametszés fő célja a növekedés és a terméshozás közötti egyensúly biztosítása. A legjobb termőkorban jön el annak az ideje, hogy a fiziológiai egyensúlyt – az ellenőrző és ritkító metszésekkel – ameddig csak lehet, fenntartsuk. Idős fák, amelyek már csak termő hajtást produkálnak, gyorsan elöregszenek. Ilyen állapotban a fát intenzívebb metszéssel (fiatalító metszés) erőteljesebb hajtórügyképzésre lehet serkenteni.A helyes metszés a gyümölcsfa teljesítőképességét növeli és meghosszabbítja. A fa termése legyen inkább közepes, de minden évben rendszeres. (JóGazdaArch)