Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A virágzás gyengén hímelőző, egy-egy virág három napig nyílik, s a lentről fölfelé nyíló fürtvirágzat nyílása 20–50 napig is elhúzódhat. A virágokat rovarok porozzák be, kismértékben a szél is besegíthet. Termése becő, melyben 1–2 mm nagyságú, gömbölyű, fekete vagy sötétbarna magvak vannak. Magja 4–5 évig őrzi meg csírázóképességét, ezermagtömege 3–6 g.
A szár az első évben csak néhány centiméter hosszúságúra nő meg, s csak a nagy szárazság hatására lehulló alsó levelek pótlása miatt nyúlik néha 20–25 cm hosszúra. A második évben fejlődő virágzati szár 100–150 cm hosszúságú, s rajta a levelek spirálvonal mentén helyezkednek el. Első évben a fogyasztásra alkalmas fej alakul ki, majd a tél során jarovizálódva a következő évben hoz magot.
A fejes káposzta fényigénye közepes, napi 10 órás 5000–6000 lux erősségű megvilágítást igényel. A hosszú tenyészidejű, s különösen a tájfajták erősebb megvilágítással is jó termést hoznak, de a korai fajták erős fény hatására kis fejeket képeznek. Hőigénye általában kicsi. Hőmérsékleti optimuma 13±7 °C. A jarovizációhoz fejlődési szakaszonként és hőmérsékleti értékenként változó időtartam szükséges. A legtöbb káposztafajta magszárképződésének megindításához 4–7 °C esetén elegendő a 3–4 hetes hideghatás, de 10 °C körüli hőmérsékleten már 6 hetes kezelés szükséges. A hideghatás sikere a 7–9 leveles fejlettségi korban a legbiztosabb, a kisebb növények még alacsonyabb hőmérsékleten, illetve hosszabb idejű lehűlés hatására sem mennek magszárba. A hajtató fajták és a rövid tenyészidejű szabadföldiek növekedésük időszakában jobban fejlődnek 18–20 °C-on, mint 13 °C-on.
A fejes káposzta számára a 6 és 20 °C közötti hőmérsékletek hasznosak. A tenyészidő során e két érték közé eső napi középhőmérsékletek összege adja az egyes fajták hőösszegigényét:
- a rövid tenyészidejű fajták 700–800 °C,
- a közepes tenyészidejű fajták 800–1000 °C,
- a hosszú tenyészidejű fajták 1000–1300 °C hőösszeget kívánnak ültetéstől szedésig. Szabadföldi, állandó helyre vetés esetén az ültetési időpontot a vetéstől 3–4 hétre számítjuk, s így hozzávetőleges adatot kapunk az érés várható időpontjának kiszámításához.
A fejes káposzta már/még 5 °C-on is fejlődik. Az öntözés nélkül termelt – nyáron sokszor csak sínylődő – növények az őszi esők megérkezésekor, az utolsó hetekben még sokat gyarapodnak. A fejes káposzta viszonylag jól tűri a hideget, palántakorban a rövid tenyészidejű fajták a mínusz 3–4 °C-ot is megsínylik néha, a hosszú tenyészidejűek mínusz 5–8 °C-ot is kibírnak. A fejes káposzta tavasszal fagyérzékenyebb, mint ősszel. Ősszel a fej akkor fagy el, ha a fagy a tenyészőcsúcsig lehűti a növényt. A jól szigetelő levél- és légrétegek mínusz 5–6 °C–ig huzamosabb ideig, de rövid ideig még mínusz 10–15 °C-ig is megvédik a fejeket a fagytól. Egyes fajták az áttelelést is viszonylag jól bírják.
A fejes káposzta vízigénye nagy, az egyes fajták transzspirációs együtthatója 200–300 között változó. A növény a talaj 70–80%-os vízkapacitási szintje esetén adja a legtöbb termést. Az egyenletes és az optimálishoz közel álló víztartalom iránt elsősorban a rövid tenyészidejű és a külföldi hibridfajták igényesek. A hazai tájfajták esetében a nyári nagy szárazság legtöbbször csak a tenyészidő meghosszabbodását idézi elő, s csak másodsorban eredményez terméskiesést.
A fejes káposzta csak jó tápanyag-ellátottságú talajon ad kielégítő termést, elsősorban nitrogénigénye nagy. Korai termesztésben a tápanyagok hiánya különösen a koraiság csökkenésében mutatkozik meg. A várható termésmennyiség, a talaj típusa és táplálóanyag-tartalma ismeretében okszerű trágyaadagok állíthatók össze.
A fej alakja, nagysága, színe, tömöttsége a fejes káposzta legfontosabb tulajdonságai. A fej nagyságát tömege határozza meg. A hajtató és a korai szabadföldi fajták 0,5–1,5 kg-os fejeket képeznek, a középhosszú tenyészidejű, valamint a téli tárolásra alkalmas fajták átlagos fejtömege 1,5–3 kg, a savanyításra és más tartósítási célra előállított hosszú tenyészidejű fajtáké pedig 3–5 kg, de sokszor még ennél is nagyobb lehet (4–6 kg).
A káposztafej tömöttsége, keménysége a termés piaci értékét, savanyíthatóságát, eltarthatóságát egyaránt befolyásoló tényező. A korai fajták feje a leglazább, a téli tárolásra alkalmasaké a legkeményebb.
A tenyészidő szerint a következő fajtacsoportok különíthetők el (ültetéstől a szedésig eltelt napok alapján):
- rövid tenyészidejűek (60–90 nap),
- középhosszú tenyészidejűek (90–120 nap),
- hosszú tenyészidejűek (120–170 nap).
(Zöldségtermesztők kézikönyve – szerk.)
