Gondoljunk csak bele, jó pár évvel ezelőtt például az ökológiai szemléletű termelés még inkább úri passziónak, vagy városi hóbortnak számított, napjainkban azonban a nyugati országokban már a piaci keresletnek egyik meghatározó szegletét képezik az ökológiai vagy másnéven biotermékek. Erre az ágazatra önálló ellenőrzési rendszer épült ki, amely garantálja a fogyasztók által megkövetelt vegyszermentességet és minőséget. S noha nálunk is sikeresen működik jónéhány biogazdaság, amelyek felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, s a termékeit képesek a nyugati piacokon is értékesíteni, ennek ellenére itt a biotermelőket még mindig úgy is nevezik, hogy „azok, akik éjjel permeteznek”. Pedig az ő elhivatottságuk, szakmai hozzáállásuk nem tévesztendő össze a kisvárosi piacokon, vagy az útmenti eladóhelyeken „garantáltan szlovákiai biotermékeket” árusító ügyeskedőkével. Úgy tűnik azonban, hogy a szakma nálunk még mindig inkább különcködőként tekint rájuk. Pedig míg mi az éjjeli permetezésekkel ámítjuk magunkat, észre sem vesszük, hogy nemcsak újra elmegy mellettünk egy hajó, hanem ráadásul még ki is köt itt, és újra itt rakja majd ki, amit mi még éjjeli permetezéssel sem fogunk tudni megtermelni.
Szilvássy László