Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Akik rendszeresen figyelemmel kísérik a hazai mezőgazdasággal kapcsolatos információkat, szinte naponta szembesülnek azzal, hogy miközben a néhány évvel ezelőtt megszületett ágazatfejlesztési koncepció – amelyet azóta már át is dolgoztak – az utóbbi évtizedben fokozatosan leszakadó hazai mezőgazdaság versenyképességének erőteljesebb fejlesztésében látja az ágazat növekedésének és felzárkóztatásának esélyeit, a javasolt felhasználható eszközök és források mintha nem ebbe az irányba mutatnának. Elég csak a hatékony termelés és a koncepciótól várt munkaerő felhasználás növekedése között feszülő ellentéteket említeni.
Erre tett rá nemrégiben Robert Fico kormányfő, amikor bejelentette, hogy a második szociális csomag keretében a jövő év elejétől 20-ról 10 százalékra csökkentik bizonyos alapélelmiszerek hozzáadottérték-adóját, ismertebb nevén áfáját. Amint kiderült, a csökkentett adókulcs csak néhány, a kormány által meghatározott élelmiszert érintene. Az őstermelők várakozásait gyorsan lehűtötte a tárcavezető, aki már hónapokkal ezelőtt jelezte, hogy az áfacsökkentéstől ne várják az ágazati gondok enyhítését, netán megoldását, mert ezzel csak szociális célokat követ a kormány.
Az intézkedés tehát várhatóan nem vonja majd maga után a hazai élelmiszerek nagyobb arányú megjelenését az üzletek polcain, sőt a Szlovák Élelmiszeripari Kamara álláspontja szerint az élelmiszergyártóknak sem jó, mert diszkriminatív, és csak néhány kiemelt cégnek kedvez majd. Az elemzők szerint a tervezett lépés az állam adóbevételeinek alakulására sem lesz kedvező hatással, sőt a megcélzott célcsoport, a szerényebb lehetőségek között élők életkörülményeit sem változtatja meg számottevően. Joggal tehető fel a kérdés, vajon akkor a tervezett intézkedés kinek az érdekét szolgálja? Mert, hogy valakinek nagyon, az kétségbevonhatatlan.
Szilvássy László
