Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Dehogy baj, az csak egy kis allil-szulfid. Felsoroljuk, mi mindenre jó ez a sokoldalú fűszer- és gyógynövény! A fokhagymát hosszú-hosszú ideje termeszti az ember étkezési célra. Ennek oka nem csupán a fokhagyma közismerten jellegzetes ízében keresendő: számos olyan értékes gyógyhatással rendelkezik, amelyeket már elődeink is számon tartottak és igencsak nagyra becsültek.
Aki szép fokhagymát szeretne termelni, az szeptember végén, október elején ültesse el a fokhagyma gerezdjeit. Kert híján, urbánus kertészeknél szóba jöhet virágláda vagy -cserép is. Az ősszel elültetett fokhagymafejek nagyobbak, fejlettebbek lesznek, mint a tavasszal ültetettek. Nem igényes növény, nem fejleszt nagy lombot, ezért kezdő kertészkedőknek bátran ajánljuk.
Miért szeretjük?
A fokhagyma – köztudomás szerint – egyike a legrégibb kultúrnövényeknek. Már az ókorban használták fűszerként, de betegségek, szemverés, vámpírok támadása ellen is alkalmazták. Az első világháborúban még a katonák is rendszeresen szedték fertőző nátha ellen.
A magyar konyha klasszikus fűszere, se szeri se száma a felhasználás lehetőségeinek.
Ablakba? Igen!
Azt mindenki maga tudja megsaccolni, hogy évente hány fej fokhagymát fogyaszt és a lenti útmutató alapján megéri-e az ablakpárkányos vagy balkonos termesztés, de egy biztos: a harmadikon nőtt fokhagyma a legfinomabb.
A szétszedett fokhagymagerezdeket napos, meleg helyre kell ültetni 10 cm tőtávolságra és kb. 8 cm mélyen (minél mélyebbre tudjuk ültetni, annál jobb). Ha olyan nagy edényünk van, ahol már sortávolságról is beszélhetünk, akkor tartsuk a 20 cm-t. Félreértés ne essék, kinti termesztésről van szó, ne vigyük be télen a ládákat a meleg szobába!
Ügyeljünk arra, hogy a tél folyamán a föld ne száradjon ki, de tartózkodjunk a gyakori öntözéstől is, mert nagy hidegben a föld átfagyhat. Fontos az is, hogy a föld jó vízáteresztő képességű legyen és a virágládán legyen túlfolyó, mert a pangó vízben a gerezdjeink elrohadhatnak és akkor fuccs a projektnek.
Tavasszal, amikor megjelennek a hajtáscsúcsok, elkezdődik a tápanyag-igényesebb növekedési időszak, ezért havonta kétszer tápoldatozzuk. Locsolásra kétnaponta lesz szükség.
A megjelenő zöld levelekből már a fejek betakarítása előtt csemegézhetünk: vágjunk le 1-1 szálat úgy, hogy azért minden növénynek maradjon elég felülete a növekedéshez (ez azt jelenti, hogy több levele maradjon, mint amennyit levágunk). A learatott leveleket ugyanúgy fogyaszthatjuk el, mint a zöldhagymát: salátába apríthatjuk, zsíros kenyérre szórhatjuk, de későbbi felhasználás esetén meg is száríthatjuk.
Ha növényeink virágszárakat kezdenének növeszteni, akkor azokat feltétlenül törjük ki, így a fejképzésen lesz a hangsúly. A fokhagyma akkor áll készen a betakarításra, amikor a levélszár nyaki része barnulni és fonnyadni kezd (ez június közepére tehető), de aki zsengén szereti, az már május végétől megdézsmálhatja.
A vöröshagyma és a snidling rokona
A fokhagyma, amely közeli rokona többek között a vöröshagymának, a mogyoróhagymának, a póréhagymának, a snidlingnek és a kínai gyöngyhagymának, gazdag például krómban. Ez az ásványi anyag biztosítja, hogy sejtjeink megfelelően reagáljanak a vér inzulinszintjének változásaira. Továbbá segít cukorbetegeknél egyensúlyban tartani a vércukorszintet.
A fokhagymában található C-vitamin és mangán hatékonyan közreműködik a megfázás és az influenza tüneteinek leküzdésében, elsősorban gyulladásgátló tulajdonságainak köszönhetően. Másrészt a benne szintén megtalálható piridoxin és B-vitamin a különböző neurotikus tüneteket enyhíti.
A fiatal fokhagyma különösen gazdag C- és K-vitaminban, amely a csontok megfelelő fejlődéséhez szükséges. A C-vitamin segíti továbbá a kollagén szintézisét, ami által csontjaink erősebbek lesznek, valamint fokozza az élelmiszerekben található kalcium hasznosulását; míg a K-vitamin nagy hatással van az ideális csontsűrűség fenntartására. A fokhagymában sok A-vitamin is van, ami a jó látáshoz nélkülözhetetlen. A benne található kénvegyületek (szulfidok) pedig csökkentik a vastagbélrák kialakulásának kockázatát.
Felaprítva, összezúzva
A friss fokhagymát felaprítva vagy összezúzva a benne lévő alliináz enzim az alliint egy kéntartalmú vegyületté, úgynevezett allicinné alakítja. Az allicin olajszerű, halványsárga folyadék, amely a fokhagyma egyedülálló, azonnal felismerhető illatáért, aromájáért felelős.
Az ilyen módon keletkező allicin nagyon instabil, bomlékony, hamar átalakul egy sor más kéntartalmú vegyületté, például diallil-diszulfiddá. Gomba- és vírusölő, antibakteriális, illetve protozoaellenes hatásokkal bír. Az allicin tulajdonképpen a fokhagyma különböző kártevők elleni védelmében játszik fontos szerepet.
Egyes tanulmányok szerint az allicin lassítja az érelmeszesedést, valamint a zsírlerakódás kialakulását, normalizálja a lipoprotein egyensúlyt, csökkenti a vérnyomást, antitrombotikus és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal bír, illetve sok szempontból antioxidánsként működik. Továbbá bizonyítottan antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik, és antivirális hatóanyagokat is tartalmaz.(ki-f)
