Az öntözés gyakorisága

A zöldségtermesztés kifejezetten vízigényes ágazat, gyakorlatilag elmondható, hogy mesterséges csapadékpótlás nélkül alig lehet jövedelmező termesztést folytatni. Ráadásul az intenzívebb termesztési viszonyokhoz nemesített fajták már eleve igényesebbek a folyamatos vízellátással szemben. Természetesen vannak kevésbé vízigényes zöldségfélék is, a saláta például egész tenyészideje alatt megelégszik annyi vízzel, mint amennyit például az uborka akár egy nap alatt is elpárologtat.

Az öntözés gyakorisága a talaj vízmegtartó képességétől is függ. A magasabb humusztartalmú kötöttebb talajok tovább tartják a nedvességet, ezeken a területeken ritkábban (7–10 naponként), de nagyobb adagokkal lehet és kell öntözni, mint a könnyű, szerves anyagokban szegény homokos talajokon, ahol esetenként 2–3 naponként is szükséges lehet az öntözés. Az öntözésre legmegfelelőbb időpont a reggel, ekkor ugyanis minimális az elpárolgás, egyúttal ilyenkor a növény gyorsabban felszárad. Ellentétben az esti öntözéssel, amelynél a levelek hosszabb ideig nedvesek maradnak, így nagyobb a különböző fertőző betegségek kialakulásának veszélye.  Mivel a növény a tápanyagokat oldat formájában veszi fel, a fejtrágyát vízzel együtt célszerű kijuttatni, ehhez olyan műtrágya kell, amely vízben jól oldódik, könnyen felvehető formában tartalmazza a tápanyagokat, a termesztett növény szempontjából kedvező a tápanyagok egymáshoz viszonyított aránya. (sz)