Az ígéretek földje

[dropcaps]Mozgalmas évet zártak, s várhatóan még ennél is mozgalmasabb esztendő elé néznek a szlovákiai agrárágazat szereplői. A gazdaság egészében beindult növekedés ebben az ágazatban is pozitívan éreztette a hatását, egyes területeken emelkedni kezdtek a korábban mélyre zuhant termelői árak, néhány ágazatban sikerült megállítani a termelés további leépülését, s a hazai termékek fogyasztása iránt megnyilvánuló fokozottabb kereslet – noha még mindig elmarad a várttól – akár új perspektívákat is nyithat az ágazati szereplők előtt. [/dropcaps]Megszületett, bár nem az igényeknek megfelelő mértékben, a kezdő fiatal gazdák támogatása, földhöz juttatásuk megkönnyítése érdekében módosultak a földtörvény bérleti feltételei (amelyek várhatóan további viták és kemény pozícióharcok kezdetét is jelenthetik), s meglebegtették az uniós támogatások hazai költségvetési forrásokból való számottevő kiegészítését is.  Történt mindez olyan feltételek között, amikor az ágazati támogatási források, főleg a vidékfejlesztésre fordítható pénzek meghatározó része már az előző kormányzat alatt szétosztásra került, komoly veszély fenyegette a kifizetési ügynökség működését és működőképességének fenntartását, s a kormányzat által szorgalmazott új ágazatfejlesztési koncepció, amelyben többek között a kis és közepes gazdaságok helyzetbe hozását is ígérték, meglehetősen forráshiányos állapotban egyelőre csak az ígéretek szintjén várja a tényleges lépéseket. Ugyanakkor, ha megnézzük a jövő évi ágazati költségvetés számait, amelyekből kiderül, hogy az uniós támogatások kiegészítésére szánt hazai összeg még csak szimbolikusnak sem mondható 1 millió, nyilvánvalóvá válik, hogy a szlovákiai agrárágazat az Ígéret földje helyett inkább csak az ígéretek, ígérgetések színtere.

Szerkesztőségünk munkatársai és a magam nevében annak a reményében kívánunk minden kedves olvasónknak sikerekben gazdag békés, boldog új esztendőt, hogy a szűkebb környezetükben a saját erejükben bízva és arra támaszkodva sikerüljön megvalósítaniuk az elképzeléseiket, amelyekkel, ha nem is az Ígéret földjén, de legalább egy élhető, működőképes környezetben tudnak a saját munkájukból tisztességesen megélni.

Szilvássy László