Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Erdei ösvények mentén, kertek alján, parkok zugaiban ilyenkor már találkozhatunk ezzel az apró, de kedves virággal, a leggyakrabban lila vagy fehér virágú illatos ibolyával.
Talán nem is gondolnánk, hogy az ibolyák nemzetségébe mintegy ötszázötven faj tartozik. Földrajzi elterjedésük igen széleskörű, a trópusi, szubtrópusi vidékektől egészen a mérsékelt övi magashegységekig megtalálhatóak. Gyakran ültetik őket a kertekbe, de sokfelé vadon is találkozhatunk velük.
Általában kis termetűek, a legtöbb faj csak 10-15 cm magasra nő. Egyes fajok földalatti és -feletti szaporító hajtásokat, indákat fejlesztenek. Lombleveleik alakja kerekded vagy lándzsás, levéllemezük lehet szeldelt is, a levélválluk gyakran szíves. Virágaik öttagúak, kétoldali szimmetriával bírnak, több fajnál illatosak. A két középső sziromlevél eláll a többitől, az egyetlen alsó szirom sarkantyút képez. A színes virágokat rovarok porozzák be. Toktermése csillagszerűen háromfelé hajlik, láthatóvá téve a sorakozó kerekded, sötétbarna magvakat, melyeket gyakran hangyák terjesztenek.
Kandírozhatjuk, sütemények, pudingok, jégkrémek, saláták díszítésére, illatosításra használhatjuk. Virágából az egyik legdrágább illóolajat vonják ki.
A középkorban fekélyek borogatására használták, fontos volt sebgyógyító hatása is.
Köptetőként légcső- és hörghurut kezelésében használatos. Friss vagy szárított virágának szörpje, vagy forrázata enyhe hashajtó, hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teák alkotórészként vagy idegnyugtató, köptető, izzasztószerként is használható.
