Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A gyümölcsfák védelméről a téli időszakban sem feledkezhetünk meg. A hagyományos módszerek alkalmazásával, a lombfertőtlenítéssel és a lemosó permetezésekkel az áttelelő kórokozók és kártevők száma jelentős mértékben gyéríthető.
A gyümölcsfák leggyakoribb fertőzési forrásai az előző vegetációban megbetegedett növényi részek: a lehullott lomb, a gyümölcsmúmiák, a fertőzött rügyek, vesszők, gallyak és vázágak. A téli munkák során ezeknek a fertőzési forrásoknak a csökkentése és felszámolása a legfontosabb feladat. A háztáji kertekben a lombbetegségek ellen a lehullott lomb talajba forgatásával, komposztálásával védekezhetünk. Az összegyűjtött lombot lehetőleg takarjuk be néhány centiméter vastagon földdel, hogy a tavasszal kiszabaduló gombaspórák ne fertőzzék a környezetükben levő fákat. A komposztálást dúsító anyagok (nitrogén) vagy megfelelő lebontó baktériumokt és tápanyagok hozzáadásával gyorsíthatjuk.
A sebkezelés is fontos
Az őszibarack és a kajszi különösen érzékeny az ágrákosodásra, gutaütésre, ezért ezek metszését lehetőleg a vegetáció kezdetén – rügyfakadástól virágzáskezdetig tartó időszakban – végezzük. Az őszi és a tél végi rezes lemosó permetezés fontos a betegségek megelőzésében, de ez a fasebkezelést nem helyettesíti. A rovarkártevők általában inaktív állapotban vészelik át a téli időszakot. Egyes ritkábban előforduló fajok (galagonyalepke, aranyfarú lepke) hernyófészkeit, illetve a gyűrűslepke petecsomóit, a vértetűvel fertőzött hajtásokat a metszés során vágjuk le. A hernyó kártevők közül sok (gyümölcsmolyok, sodrómolyok stb.) a fák kéregrepedéseibe húzódva telelnek át. Az időszakosan gradációt okozó gyapjaslepke 4–5 cm átmérőjű petecsomói a törzsön és a vastagabb ágakon könnyen felismerhetők. A széles hatásspektrumú inszekticidek gyakori alkalmazásával a parazita rovarok visszaszorultak, ezért a nagyobb árutermelő ültetvényekben a lombosfa-fehérmoly, az őszibarackosokban pedig az eperfa-pajzstetű okoz nehezen leküzdhető növényvédelmi problémát. Az aknázómoly lárvái többnyire a vázágakon, gallyakon fehér gubókban telelnek át. Az eperfa pajzstetű telelepeit nagyrészt szintén a vastagabb farészeken találjuk meg. Az idősebb fák törzsének és vázágainak tisztításával (kaparóvas, drótkefe, súrolókefe) a felsorolt kártevők gyéríthetők, illetve a télvégi lemosó permetezések hatékonysága növelhető. A tisztogatást kíméletesen kell végezni, mert az élő szövetek megsértése kaput nyit a fertőzésekhez, illetve a csonthéjasok mézgásodását fokozza. A vadnyulak a bekerített ültevényekbe is bejutnak, ezért a fiatal fák, pótlások törzsét védőhálóval védjük a kártételtől. Az idei csapadékos év nem kedvezett a mezei pocok felszaporodásához, ezért a kártevő természetes ellenségei (ölyvek, baglyok, varjak menyét, róka stb.) a gyümölcsösökben is alacsony szinten tartják a populációt.
A szőlőben is kezeljük a vágási felületeket
A szőlőben a lehullott lombot még az ősz folyamán forgassuk a talajba, ezzel a levelekben áttelelő peronoszpóra és az orbánc képleteit pusztítjuk. A szőlő tőkepusztulása az utóbbi években gyorsan terjed az ültetvényekben A tőkepusztulásban jelentős szerepet játszó gombabetegségek (Eutypa lata, ESCA) a sebzéseken keresztül fertőznek, ezért a nagyobb vágásfelületek kezelése a szőlőben is indokolt. Kerülni kell a késő őszi és a megkésett tavaszi metszést. A fertőzött kordonkarokat, elpusztult tőkéket el kell égetni, vagy az ültevényből el kell távolítani. Tőkefelújítással az Eutypa lata gomba által megtámadott tőkék nagy része megmenthető. Az ESCA betegség az edénnyalábokban viszonylag gyorsan, a gyökér irányba is terjed, ezért az „amputáció” csak akkor sikeres, ha a betegség kezdeti, krónikus szakaszában végezzük el. A betegség akut szakaszánban amputált tőkéken újra jelentkeznek az ESCA tünetek. A lombhullás után ajánlott a fás részek áztatás szerű permetezése rézszulfát vagy rézoxiklorid hatóanyagú fungiciddel.
Ónos eső, jégréteg a fákon és a bokrokon
A télen gyakori ónos eső sokszor akár 1–2 cm vastag jégréteggel vonja be a fák és bokrok ágait, amelyek a nagy terhelés következtében meghajlanak, lerepednek. A jégpáncél a növények légzését is akadályozza. A legaktívabban lélegző rügyek a jégbevonat alatt nem jutnak oxigénhez, megfulladnak, elpusztulnak. Ha a jég másnapra nem olvad el, akkor óvatosan le kell veregetni az ágakról. Erre legalkalmasabb a cirokseprű.
A cserepes, ládás növények (kerti muskátli, futómuskátli, leander, fukszia, rozmaring) nyáron szép leveleikkel, formájukkal, gazdag virágpompájukkal hívják fel magukra a figyelmet. Délről származnak, így nem viselik el a nálunk szokásos téli fagyokat; késő ősszel védett, fagymentes helyre kell őket rakni.
Az edényes növények téli fény- és hőigénye igen eltérő. A teleltetés alapszabálya, hogy a helyiség hőmérséklete még átmenetileg se süllyedjen fagypont alá. Nem kedvező számukra az erős napsütés, s nem szeretik a léghuzatot, a hirtelen hőmérsékleti változásokat sem.
A legtöbb edényes növény lépcsőházakban, előcsarnokokban, világos szuterénekben jól átteleltethető. Rosszul viselik viszont a helyváltoztatásokat, ezért a tél folyamán lehetőleg ne mozgassuk őket.
A telelő növények életfolyamatai erősen lelassulnak, így igen kevés vizet vesznek fel és párologtatnak; ritkán kell hát öntözni őket. (sz)
[social][account icon=”facebook” ]https://www.facebook.com/jogazda.magazin[/account][/social]