Az alom szétszórása

Visszatérő, és nagyon gyakori tenyésztői panasz, hogy egyes anyanyulak, nem feltétlenül előhasiak is szétszórják kölykeiket. Ilyenkor közvetlenül a fialás után szórják szét az almot, és a fiókák nagy részét agyontapossák. A jelenség oka nagy valószínűséggel az anyaállatok idegességében keresendő.

A kicsinyeit féltő anya ugrál a ketrecben. Izgalmában gyakran dobbant, és ilyenkor bizony sokszor megtörténik, hogy a kisnyúl leli kárát. Sokszor elmondtuk már, amikor az anyanyulak fialáshoz készülnek, maximális csendre van szükségük. A lehető legnagyobbra. A nyúlnak ebben a fázisában az idegállapota nagyon érzékeny, és ha valamilyen külső tényező által ez még fokozva is van, és ahol a zajártalom is fennáll, abban az esetben szinte biztosra vehetjük az alom szétszórását. Ez akkor is bekövetkezhet, ha tapasztalt anyával állunk szembe. A kezdő nyúltenyésztők ilyenkor általában abba a hibába esnek, hogy ha ez az eset megtörténik, a nyúlnak nem adnak több esélyt a bizonyításra. Ez fatális tévedés! Ha jobban odafigyelünk a fialásra készülő anyanyulakra, biztos, hogy elkerülhető az alom szétszórása. Azonban van egy másik szempont is, ami viszont már kevésbé orvosolható, ez pedig a bajokat előidéző rokontenyésztés. Ha olyan nyulat sikerült beszereznünk, mely rokontenyésztett, szinte biztosra vehető, hogy sok kudarccal fog minket bosszantani. Ugyanis a rokontenyésztett nyúl genetikai térképe nagyon lyukas. Egy nagyobb kiterjedésű gén abban munkálkodik, hogy a nyúl anyai ösztönét a minimálisra redukálja. Ez nagy százalékban sikerül is. Tehát, ha egy ilyen nyúllal rendelkezünk, és tapasztalataink nem rózsásak, a legkézenfekvőbb dolog, hogy minél hamarabb szabaduljunk meg ettől az „anyaállattól”. Ellenkező esetben megfertőzzük az állományunkat, ha netán még anyaállatnak is hagyunk utódot a rokontenyésztett nyúlból. A rokontenyésztés által elsődlegesen a nyúl anyai ösztöne sérül, ami abban mutatkozik meg, hogy nem gondozza a kicsinyeit. S ez már egy komoly probléma. Az anyai ösztönért felelős gént leblokkolja a rokontenyésztés által sérült faktor. Ez idézi elő az anyai ösztön hiányát. A fizikai tulajdonságok, a fialás azonban továbbra is működik. A dolog pikantériája, hogy ez a nemkívánatos tulajdonság öröklődik. Persze ez nem szabad, hogy megtévesszen bennünket a fiatal anyanyulak esetleges fészek szétszórásánál, ugyanis megtörténhet az, főleg korán tenyésztésbe vett fiatal anyanyulaknál, hogy szétszórják az almukat, de ez nem jelenti az anyai ösztön hiányát, mint a rokontenyésztett nyúlnál, ami mindinkább az éretlenségéről tanúskodik. Természetesen az alom szétszórása a nem megfelelő takarmányozásra is visszavezethető.  Mindenképpen a hosszabb tenyésztési idő alatt idegességet felmutató anyákat célszerű selejteznünk, de a kiváltó okokat gondosan meg kell vizsgálnunk, és ki kell küszöbölnünk.

Kép és szöveg: Pint Sándor