[dropcaps]Miközben a fejlett mezőgazdasággal rendelkező tagországok agrárszakemberei gőzerővel dolgoznak azon, hogy a 2020 utáni Közös Agrárpolitika (KAP) milyen formában tudná legjobban segíteni országaik agrárgazdaságának fejlődését, és ehhez konkrét, részletes és pontos elemzésekre épülő programokat dolgoznak ki, nálunk még mindig ott tartunk, hogy a különböző érdekcsoportok képviselői indulatos vitákban próbálják meg érvényesíteni vitatható álláspontjaikat gyakran a puszta és száraz tények bizonyító ereje nélkül.[/dropcaps] Ugyanakkor az óra ketyeg, hiszen az előzetes menetrend szerint várhatóan 2017 végére, 2018 elejére az Európai Bizottság már megalkotja a 2020 utáni KAP-ra vonatkozó konkrét jogszabályi javaslatait. Újra fennáll tehát a veszélye annak, hogy nálunk megismétlődik, ami az eddigi agrárköltségvetési időszakok előkészítésében már megismerhettünk: nevezetesen, hogy a minisztériumban az utolsó pillanatra elkészül valamilyen tervezet, amelynek hibáit, téves elképzeléseit a szakma ugyan megpróbálja kétségbeesetten módosítani, de ez csak apró részletekben sikerülhet, majd az uniós jogszabályok jóváhagyása után kezdhetjük keresni a kiskapukat, hogy menthessük a menthetőt.
Jogosan hangzott tehát el az idei Agrokomplex témával kapcsolatos vitafórumán, hogy az előző időszakokban gyártott „koncepciók” után végre a szakma és kimondottan az adott témák szakembereinek véleményére, illetve csak a tényekre hagyatkozó elemzésekre alapozva kellene meghatározni a hazai agrárágazat további sorsának alakulását. Még annak ellenére is, hogy egyelőre hiányzanak olyan elemzések, amelyek nem szájízre, érzelmekre, vagy megrendelésre, hanem pontos, tényszerű és megalapozott számadatokra hivatkozva mutatnák a gazdasági folyamatok irányait és várható hatásait. Ezeknek kéne alapul szolgálniuk az összes piaci szereplő érdekeit összehangoló és érvényesítő ágazati fejlesztési koncepcióhoz. Így talán meg is valósulhatna az egyik felszólaló ezzel kapcsolatos álma…
Szilvássy László
Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
